Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-01-16 / 15. szám
Tekintsük meg csak ezen virágokat! A pénz szerelme, — minden gonosznak -eme gyökere, — hány embert tesz határtalan önzővé, szívtelenné, telhetetlenné, vagy éppen gonosztevővé ? „Midőn a pénz beszél, akkor minden másféle beszéd mitsem ér.“ Ez volt jelszava egy régi népnek, s ez a mai kornak is. Pedig, ha czél, és nem eszköz gyanánt tekinted pénzedet: sorsod nyomoru rabság lesz, életed elveszett. Fáradsággal gyűjtőd, félelemmel őrződ, s fájdalommal válsz el tőle. Ösmertem egy roszlelkü zsugorit, ki haldokoltában, szét akarta szaggatni összehalmozott bankóit, inkább megsemmisíteni óhajtotta pénzét, mintsem azt másra — már t. i. családjára hagyja. Persze volt annyi jó dolguk a család tagjainak, hogy a haldokló e végső óhajtását teljesülni nem engedték. így a pénz, megfosztotta ez embert nemcsak az élet nemesebb örömeitől, de még a csendes halál, a valódi keresztyént még végperczeiben is boldogitó isteni félelem áldásától is. Hány ember törekszik egész életében arra, hogy hir-névre tegyen szert! Mindenben dicsőséget keres, egy virág lebeg szemei előtt, melyet elérni óhajt. Hogy elérje, nem igen válogat az eszközökben. O mindenkinek tetszeni akar, pedig ez nemcsak ostobaság, de kivihetetlen is. Sőt vannak emberek a kiknek tetszése: gyalázat. Az alakoskodás, jellemtelenség előbb-utóbb napfényre jön, s a dicsőség és hir-név a mit igy elérnie sikerült, vele együtt porba lemegyen. „Az ő helye sem ösmerl őt többé!“ így a többi is. Mennyi halandót emészt egész életén át az irigység, a „csontok eme rothadása A S mily múló virág az is, melynek boldogság a neve! Egy mezei virágnál, egy hulló levélnél hamarább elhervad a te boldogságod, ha t. i. azt, külső, esetleges dolgokban, s nem istenben keresed és találod fel. Örömeid, hamar búra fordulnak, s ha csak ezek után éltél-haltál: megfogsz győződni hogy hervadó virágok után törekedtél. Nincs semmi állandó, csak az, a mi Istenben keresi s találja fel czélját. S azon örömökért, melyek ürömmel bövölköd- nek, kisértettel romlással vannak összekötve, kár lenne életedet s a mi az ennél is drágább: üdvödet feláldoznod. Mert mindezek csak virágok, melyek „mihelyt kinyilatkoznak, azonnal leszakasztatnak és elenyésznek mint az árnyék“ a mint ezt Jób könyvéből is olvashatjuk. Méltók-e hát ezek arra, hogy életedet koczkáztasd, sőt elvesztesd miattok ?
