Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1880-10-24 / 3. szám

Járjatok az én szivemnek tökéletességében az én házamban.

Zsolt. C. 1., 2. v.

Ä szíy tökéletessége.

Ki ne ismerné a még- gyermekkorunkban megtanult Zsoltárokat, melyeket éneklünk templomainkban, s házi istenitiszteletünkön. Az ének, eszünkbe juttatja annak szerzőjét. Tudjuk, hogy a Zsoltárok írója Dávid, pásztorifju volt, s mint ilyen a seregek Urának, Istenének nevében menve a harczra, egy kis kövecskével győzte le a Filiszteus Góliátot, s győzelme jutalmául — királyságra emeltetett. Sok ember, ha egy kis tisztességre vagy gazdaságra tesz szert, megfeledkezik arról, a ki neki annak elnyerésére erőt és segedelmet adott; s kevélyen igy szól: megélek én már magamtól is, kicsoda az Ur, hogy engedjek neki?

Nem igy tett Dávid király. Midőn királyságra emeltetett, megmondja, hogy miképen akarja magát viselni. Tudta ő, hogy a királynak, vagy főméltóságokban levőknek is, nem a fény és hivatal adja meg erkölcsi beesőket, s tiszteletre érdemes voltokat, hanem a szív jósága, nemessége, Isten előtti alázatossága, a kormányzása alatt álló népeknek szeretete, javuknak munká- lása, a családi erkölcs és isteni félelem. Ezek mind egy részei a szív tökéletességének, mint a nap sugárai az áldott nap világának.

Járok az én szivemnek tökéletességében az én házamban. Ezt fogadta, erre tökélte el magát Dávid király. Ezen eltökélés óta, közel háromezer esztendő telt el. Az emberiség, Isten kegyelméből, Krisztus Urunkban Idvezitőt s örök példaadót nyert. A keresztyén vallás közel kétezer éve elterjesztetett az apostolok s más buzgó kegyesek által. Az Ur neve, a világ minden részeiben ismeretes, s általa a népek világosságra vezéreltetnek. Az örökélet beszéde, Krisztus evangyéliomának szentséges ereje, a keresztyén egyház és társadalom, megszentelte az emberi társadalmat, a hit és tiszta erkölcs, a szeretet és isteni félelem VASÁRNAP. 3