Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-01-02 / 13. szám
A jövő Isten kezében van. Kulcsát azonban az emberek, a nemzetek kezébe tette le az alkotó. Vedd, ragad kezeidbe, nemzetem! Miként ? Hass, alkoss, gyarapits: S a házéi fényre derül! Hass! élő hittől dagadó kebellel, élő hittől ama „látható Isten“ s gondviselése iránt, kinek ujját ott látja a nemzet koszorús írója: a csillagos tejutban, az aszú falevél férgeinek életében, saját sorsa rejtélyes fordulataiban, az emberi lángész remekeiben; ott látja különösen nemzete csodateljes történetének lapjain. Hass! élő hittel ragadva meg annak vezérlő kezét, „ki egyaránt szereti a trónust s az ekét.“ Alkoss! kitartó munkássággal, gyarapits! józan takarékossággal. Légy büszke e két tulajdonra, ha birtokába jutottál. Munkásságoddal Isten parancsát teljesíted, takarékossággal ellentállasz a pokol incselkedéseinek. E két tulajdonról vallja a nagy római szónok, hogy diadal az oktalan vágyakon, az erkölcsé a bűnön, ellenőrzik — úgy mond — a szenvedélyeket elhárítják a gondokat, törülnek könyeket s biztosítanak kényelmet, nyugalmat jövőt! S a haza fényre derül! Sebeiből, kigyógyul terhei megfogynak, áldás lesz a munkás verejtéken, megelégedés, boldogság a családi tűzhelyeknél, szeplőtelen a nemzeti becsület s megnyílik a templom számunkra újra — — — hol a nagy nemzeteknek A tisztelet tömjénét égetik. De hova jutottam . . . ? A harangok ünnepélyes szava elnémult. A munka órája itt. Del nemzetem apraja, nagyja, Szényen reá, ki lomhán vesztegel Dicsőség arra, a ki dolgozik .... Válasszatok most: szégyen vagy dicsőség! PETROVICS SOMA. Ä hit hőse. „A kik bíznak az Urban, hasonlatosak lesznek a Sión hegyéhez, mely meg nem mozdul és mindörökké megmarad.“ így szól a 125-ik zsoltár első verse. Ez igék igazságát Braunschweig egyik fejedelme is tapasztalta, midőn evángyé-
