Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-01-02 / 13. szám
172 vajha az ő nyomdokaikba minél számosabban lépnének, vajha azok, kiknek Isten módot adott benne, sietnének áldozatukat letenni az Ur oltárára, hogy így e mi kis „mustármagunk“ nevekednék fel minél elébb, nem csak a füvek közt legnagyobba, de élő nagy terepélyes fává, hogy rövid idő múlva már: „az orgona buzditó hangja által is“ magasztalhatnék a mi Urunkat, Istenünket, a kinek neve legyen áldott örökkön örökké! RÁCZ MIKLÓS. Karácsony estélyén. (Máté II. r. Lukács II. r.) Szokatlan fénynyel csillag ragyog, Az ég boltján kelet felől, Jönnek a bölcsek és pásztorok, Szivök és lelkök mélyiböl. Örvendenek hőn üdvözölve, A ki csak azért született, Hogy a bűnös emberi nemnek: Nyerne üdvöt és életet. Áldott legyen az Ur a ki jött: Nevében a jó Istennek! Hogy kegyelmet, békét szálitson Alá a bűnös embernek, Vajha érdemet szerezhetnénk, Ez isteni szeretetre. Vajha méltóbbakká lennénk e Keresztyéni nevezetre. Jézus Megváltónk ! Téged kérünk, Születésed szent ünnepén, Teremts uj szivet mindnyájunkban; S vezess az erény ösvényein! Testvériség, béke, szeretet: Legyen vezér szövétnekünk. LIa kisértet ostromolna tán: Légy akkor is, oh légy velünk!
