Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-01-02 / 13. szám
i7o az alap, és a kicsiny mag nevekedett fel a lelkes hívek buzgó ápolása mellett oly szép és nagy élőfává. Hajh! pedig hányszor támadt fel a dúló vihar, mely kedves fánkat végmegsem- misitéssel fenyegette! Eperjes vérpada, Pozsony börtöne, Nápoly gályája: hány nemes és buzgó magyar református szivet tört meg és némitott el örökre ?!... De hadd fedezze a múltak sötét emlékét az engesztelődés fátyola!... Csak reményt, lelkesedést, erőt és kitartást merítsünk a múltból a jövőre nézve: hogy „ha Isten velünk: ki lehet ellenünk“ ! Hasson, alkosson és gyarapitson kiki maga körében, egyik észszel, másik szívvel, a harmadik anyagi erejével, mindnyájan pedig buzgó jóakarattal, hittel és szeretettel, és Isten minden bizonynyal megáldja nemes törekvésünket. De ezen általános vonások után szabad legyen már a szives olvasó előtt az én szeretett gyülekezetemnek egy „mustármagját“ is bemutatni — távol minden hiú dicsekvéstől, fitoga- tástól, — egyedül csak azért, hogy legyen ez is egyik bizonysága ref. egyházunk életerejének, és hogy ez is buzdítson bennünket egyházunk iránti szeretetíi'nknek tettekben való kimutatására. Az a szép nagy templom, melyet a kunhegyesi ref. gyülekezet büszkén nevez magáénak : messze földön ritkítja párját; maga a templom épülete is, de még inkább kettős magas tornya, mértföldekre ellátszik az alföldi síkságon, és a távolban is meglepi a szemlélőt — közelről megtekintve pedig, külseje is, — de még inkább belseje nagyszerű arányaival, merészen magas boltjaival, pompás oszlopzatával, és mégis nemes egyszerűségével igazán elragadó hatást gyakorol, főleg az először szemlélőre. Ily hatás alatt nyilvánította nehány évvel ezelőtt, körünkben megfordult szeretett püspökünk: hogy szebb református templomot nem ismer a hazában. Ezen szép és nagy templomból azonban mind e mai napig hiányzik az istenitisztelet magasztosságát és a hívek buzgóságát oly igen emelő orgona. Régen érezzük már ennek hiányát, s buzgón óhajtottuk is az Ur háza iránti szerelmünket egy templomunkhoz illő szép orgona állításával is kimutatni, de sok más mulhatlan szükségek, építkezések, iskolai szaporodott kiadások: teljesen igénybe vették és veszik még ma is anyagi erőnket, s habár már 1874-ben, midőn 35 évi hü szolgálat után elhalt jó öreg
