Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1880-12-19 / 11. szám

— 152 — . Apróságok. Miért megyünk templomba? „Halsten mindenütt jelenvaló, miért megyünk akkor még is templomba?“ kérdé egy okos ember. Egy még okosabb azonban ezt feleié: „Ba­rátom! a levegőben mindenütt viz foglaltatik, de a ki szomja­zik, azért mégis csak a forráshoz megyen.“ — El ne rontsd, mert Isten áldása van rajta! Ha kezedbe kerül egy-egy kis történet, abból a sokból, melyet a jó tiszteletes König bácsi Budapestről széjjel küld az ország­ban, és kerül köztök olyan, melyről mondod: „Ez nem tetszik nekem“ — el ne rontsd, tedd félre, mint az az egyszeri em­ber, ki egy keresztyén lapot boszusan tett félre, de később, mikor Jézushoz tért, azt újra elővette és tapasztalta, hogy „ál­dás van rajta.“ Vagy ha jóizü volt a történetnek magva — el ne rontsd, hanem add azt tovább — áldás leszen rajta más olvasó számára is. — Ugyanígy tégy a mi „Vasárnap“ neve­zetű füzeteinkkel! Ha tetszik, — ha nem tetszik — ne rontsd el'á kis "házi barátot, mert' áldást hozhat később neked Vagy másoknak! — Segély az Ínségben. Egy Maincz városában lakó munkás családról Írják a lapok: A hol a szükség a legnagyobb, ott Isten legközelebb.“ A tűzifa elfogyott, a pénz kenyérre kel­lett. Az apa, anya és két gyermek didergett a hidegtől; estve még hidegebb lett, s a falakon megfagyott az izzadság. Akkor, oh Istenem, Istenem! igy sóhajtva fel, nagyanyja ládáját akarta a férfi összevágni és tüzretenni. Mikor azonban szétfeszítette a régi bútort, látta, hogy kettős feneke van, és hogy abból egy csomó arany gurul ki. Nagy volt a meglepetés, eleinte csoda­dolognak tetszett ez előttök, 12 5 darab Lajos-arany volt az ösz- szeg! A gyermekek ujongtak örömükben. A szülők imára kul­csolták össze kezeiket. Tüzelőt hozattak, készítettek ennivalót és összeenyvezték a ládát. A szükséget bőség váltotta fel. Nagybányán, nyomatott Molnár Testvéreknél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom