Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1880-12-19 / 11. szám
— 152 — . Apróságok. Miért megyünk templomba? „Halsten mindenütt jelenvaló, miért megyünk akkor még is templomba?“ kérdé egy okos ember. Egy még okosabb azonban ezt feleié: „Barátom! a levegőben mindenütt viz foglaltatik, de a ki szomjazik, azért mégis csak a forráshoz megyen.“ — El ne rontsd, mert Isten áldása van rajta! Ha kezedbe kerül egy-egy kis történet, abból a sokból, melyet a jó tiszteletes König bácsi Budapestről széjjel küld az országban, és kerül köztök olyan, melyről mondod: „Ez nem tetszik nekem“ — el ne rontsd, tedd félre, mint az az egyszeri ember, ki egy keresztyén lapot boszusan tett félre, de később, mikor Jézushoz tért, azt újra elővette és tapasztalta, hogy „áldás van rajta.“ Vagy ha jóizü volt a történetnek magva — el ne rontsd, hanem add azt tovább — áldás leszen rajta más olvasó számára is. — Ugyanígy tégy a mi „Vasárnap“ nevezetű füzeteinkkel! Ha tetszik, — ha nem tetszik — ne rontsd el'á kis "házi barátot, mert' áldást hozhat később neked Vagy másoknak! — Segély az Ínségben. Egy Maincz városában lakó munkás családról Írják a lapok: A hol a szükség a legnagyobb, ott Isten legközelebb.“ A tűzifa elfogyott, a pénz kenyérre kellett. Az apa, anya és két gyermek didergett a hidegtől; estve még hidegebb lett, s a falakon megfagyott az izzadság. Akkor, oh Istenem, Istenem! igy sóhajtva fel, nagyanyja ládáját akarta a férfi összevágni és tüzretenni. Mikor azonban szétfeszítette a régi bútort, látta, hogy kettős feneke van, és hogy abból egy csomó arany gurul ki. Nagy volt a meglepetés, eleinte csodadolognak tetszett ez előttök, 12 5 darab Lajos-arany volt az ösz- szeg! A gyermekek ujongtak örömükben. A szülők imára kulcsolták össze kezeiket. Tüzelőt hozattak, készítettek ennivalót és összeenyvezték a ládát. A szükséget bőség váltotta fel. Nagybányán, nyomatott Molnár Testvéreknél.
