Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1880-10-17 / 2. szám
Ily körülmények között — szállásoltak el helységükben egy század katonát. Ez volt a család végítélete. A dologtól már elszokott asszony, hogy foglalkozása legyen, elkezdett vendégeskedni; férje hazamenetelekor többször talált ott altiszteket, kik feleségével enyelegtek. Elég hibás volt, hogy mindjárt nem szólott; kötelessége lett volna figyelmeztetni nejét, hogy egy már csaknem eladó leánynyal biró édesanyának, nem illik oly társaságban elmerülni. Szégyent hozhatnak házára. De nem szólott, még várt, remélte a jobbat. De csalódott, keservesen csalódott. A nő munkátlanságá- nak csakhamar áldozatul esett a vagyon egy része. A mun- kátlansággal együtt jártak a helytelen gondolatok is; ennek az a szomorú következménye lett, hogy a szerencsétlen asz- szony nem csak maga, de leánya is elmerült s áldozatává lett a csábításnak. A férfi busult és aztán... aztán, a mi rendesen beszokott következni, bekövetkezett itt is: ivott; neki adta magát az ivásnak, s alig pár hónap alatt annyira tönkre tette magát, hogy legjobb ismerősei is alig ismertek rá, sőt elfordultak tőle, megvetették. És mondjak-e többet? A mely háznál a gazda italnak adja magát, hol az asszony kicsapongó, munkátlan: ott nincs többé béke, onnan elköltözik a boldogság; ott nem lakozik többé az Urnák félelme, s az Isten képére teremtett ember — rövid időn, az oktalan állatok sorába sülyed alá. ZSIGMOND SÁNDOR. Apróságok. Női honszerelem. Egy spártai nő, öt fiát küldé a hadsereghez, a végveszély szélén álló haza megmentésére. Kíváncsian várta naponkint a válságos csata eredményét. Egy hazatérő katona e szomorú hírrel lepi meg: „Jó asszony! neked nincsenek többé gyermekeid, mind az öt fiad elesett .... „És ti rabszolgák lettetek ?“ „Nem asszonyom! mi győztük, mi fényesen megnyertük a csatát.“ Az anya kitörlé szemeiből a könyeket. Rögtön a templomba futott s hálát adott az Isteneknek.
