Gábor Eszter: Andrássy út - A mi Budapestünk (Budapest, 2002)

Kongresszus alkalmából a nagy tömeg befogadása céljából kiirtották a Hősök tere növényzetét, és lekövezték a két épület közötti, addig parkosított területet.)

A Sugárút építésével együtt járó területrendezés nem korlátozódott magára az útvonalra, hanem a mögöttes területeket is érintette, hiszen a cél nem kulisszaszerú házsor felépítése volt, hanem az, hogy az építkezés az egész városnegyedre jótékony hatással legyen. Ezért a parcellázás kiterjedt a város felőli szakaszon a Két szerecsen (ma Paulay Ede) és a Révay utcára is; a külső szakaszon új párhuzamos utcákat is nyitottak, a Délibáb és a Lendvay utcát, illetve új keresztutcaként a Bakony (ma Rippl-Rónai) utcát. Több, már korábban is létező keresztutcát meghosszabbítottak, kiszélesítettek - rendeztek.

A parcellázást a Sugárúti Építő Vállalat az FKT-val egyetértésben végezte. Cél volt a telkek minél jobb értékesítése, hogy a befolyó összegből fedezni lehessen a felmerülő költségeket. Az igényeket és a lehetőségeket talán nem tudták kellően felmérni — hiszen hasonló nagyarányú parcellázás nem volt korábban Pesten —; tény, hogy a telkeket kisebbre szabták, mint kellett volna. Ezért az építkezések megkezdésekor gyakori volt a területkorrekció, a tömbök egy-két telkét utólag „szétosztották" a többi telek között, és sok esetben összevontak két szomszédos telket, hogy megfelelő területen tudjanak építeni. (Ezért kellett az utat kétszer is átszámozni az 1885-ös hivatalos megnyitásig.) A villasoron inkább az egymás mögötti telkek összevonása volt a gyakori, vagyis egy sugárúti telekhez a mögötte fekvő mellékutcára nyíló telket csatolták. A villaszerű beépítést előíró szabályzat megkövetelte, hogy az 5 öles élőkért mellett a szomszédok felé is szabadon maradjon 3-3 öl terület. Az így lecsökkent beépíthető terület a lakóháznak is épphogy elég volt, a melléképületeknek nem maradt hely, pedig az építés idején egy-egy istálló és kocsiszín szinte elmaradhatatlan kelléke volt az igényesebb villáknak. Ezt a problémát remekül meg lehetett oldani a mellékutcára nyíló (olcsóbb) hátsó telekkel, ahonnan a kocsi a reprezentatív terület érintése nélkül távozhatott.

A telkek egységára a Belvárostól távolodva csökkent: a Váci körút sarkán 500 forint volt négyszögölenként, a liget közelében nem érte el a 30 forintot. A mellékutcákban már 20 forintos egységáron lehetett villatelekhez jutni.

Az építkezések még az 1870-es évek elején kezdődtek. Az első építési engedélyt a Nagymező és a Gyár utca (ma Jókai tér) közötti háztömbre, a hét-8