Gábor Eszter: Andrássy út - A mi Budapestünk (Budapest, 2002)

tektus hanem a őzó valódi értelmében művész. A Pallavicini család feúri karakterét fejezi ki a palota. — ez volt a művészi feladat. [... 1 Az épület kastélyszerűsége világosan van kitüntetve. Ott a »cour

d'honneur«

motívuma, előtte a milánói régi Palazzo

Marini modorában

komponált gyönyörű árkádok ívei, melyek alól a termek aristocraticus jellege érzik; jobbról-balról a szárnyépületekben a család lakosztályait sejti az ember; tovább a cselédség egész aristokrata udvar, elmondva az építészet nyelvén. S minő szépen elmondva, megválasztva minden ferma, átgondolva, átérezve minden részlet; — még az ablakkeretek zöld színe is" — írta a Fővárosi Lapok (H-th) névjelú szerzője Tárca új házakról címmel 1882-ben.

A Pallavicini-palotát főúri palotának vélték és tekintették évtizedekig, holott, mint az egykorú használatbavételi engedélyből kiderült, kezdetektől fogva nagyméretű luxusbérház volt, emeletenként két-két, egyenként tizennégy szobás lakással. A két szárnyban külön lépcsőház épült, tehát egy lépcsőházból emeletenként csak egy lakás nyílt, a lakások között - részben a telek formájából adódó — minimális méretkülönbség volt. A szobák közül négy, illetve a bal oldali lakásban öt nyílt a Sugárútra, a többiek —a hálószobák, illetve a személyzet szobái — az árkádos udvarok felé fordultak. Az építtető,

■ .4 Pallavicini-palota (Andráóőy út 98.)

43