Gábor Eszter: Andrássy út - A mi Budapestünk (Budapest, 2002)
szárny tartozott hozzá, a két épület találkozási pontján volt a kocsibehajtásra is alkalmas, széles bejárat. Az oldalszárnyban volt a kocsiszín, fölötte a személyzeti lakások, az udvaron ehhez kapcsolódóan — az Andrássy úttal párhuzamosan - hat ló elhelyezésére alkalmas istálló. A lakószárny elrendezése eltért az eddig ismertetettektől, vagyis nem volt egységes palota, de nem is szintenként szigorúan elkülönített lakásokból állt. Nem volt díszes lépcsőcsarnoka, a szinteket külső lépcsőházban elhelyezett, kétkarú lépcső kötötte össze, a szintek között csigalépcső teremtett belső kapcsolatot. Négy konyha volt a házban, három a pincében, a negyedik a félemeleten. Fürdőszoba csak a földszinten és az első emeleten volt egy-egy. A földszinti szobák sokkal nagyobbak voltak, mint az emeletiek. Mindebből arra lehet következtetni, hogy az épületben nem önálló - idegeneket is befogadó — lakások voltak, csupán a családhoz tartozók önálló lakosztályai. A palota új tulajdonosa, báró Kochmeister Frigyes (1816—1907) 1902-ben ifj. Ray Rezsővel átépíttette a házat. Az átépítés eredményeként szintenként egy-egy önálló ötszobás lakás létesült. 1940-ben gróf Arcz Nándorné panzióvá alakíttatta át az épületet, és ezzel mintegy előkészítette a háború utáni funkciójára: kivételezett öregek otthona lett. A hatvanas években a korábbi gazdasági szárny helyére új, háromemeletes lakószárny épült. Most innen nyílik bejárat az egykori palotába, ahol jelenleg a Fővárosi Önkormányzat Vázsonyi Vilmos Idősek Otthona működik. Az Andrássy út második szakaszának végén eljutunk a második térre, a Köröndre (Kodály körönd). „Nem állhatom meg, hogy ne szóljak az andrány-úti körtérről, a melynek e/óő épületét — izintén a m.á.v. nyugdíj intézetének bérházát Petichacher Guiztáv kitjogáitalan Ízlése teremtette, a Rauicher Lajot materi keze díőzítette. Még elég tetózetősen sorakozik mellé a nyugdíjintézetnek szemközt levő máóik háza, melyet Käufer Józieh épített. De azután ne ii nézzük meg az Andrány-udvart é& a Hübner-udvart éi az ő architektúrájúkat, herde é& otromba tornyaikkal, mert azt hihetnek, hogy ezeket aak az előbbiek határának emelőiére, mintegy ellentétként építették oda. Önkéntelenül az a kívámág támad bennünk, hogy bár el lehetne őket hordatni, hogy ne rontiák el a különben özerenaéien koncipiált tér határát." - Ismét egy kortárs kritika, amely a mai napig megállja a helyét; Nendtvich Gusztáv írta 1891-ben a korszak legfontosabb szaklapjában, az építő Iparban. Néhány 39
