Gábor Eszter: Andrássy út - A mi Budapestünk (Budapest, 2002)

Az építtető Saxlehner

Andräs (1815-89), aki

posztókereskedőként kezdte pályáját, mint a Hunyadi János keserúvíz forgalmazója lett gazdag és ismert emberré. Az egykorú elbeszélések szerint 1863-ban egy — a boltjába betérő — budaörsi gazda panaszolta neki, hogy a birtokán lévő kutakból rossz ízű, ihatatlan vizet húznak. Saxlehner mintát kért, megvizsgáltatta a vizet, és mivel abban a szokásosnál több ásványi sót mutattak ki, ezer forintért (állítólag a becsérték ötszöröséért) megvásárolta a százholdas területet. Miután a víz gyógyhatásúnak bizonyult, Saxlehner palackozóüzemet építtetett, és a Monarchia területére, sőt azon túl, Németországba, Franciaországba és Angliába is szállított a Hunyadi János keserúvízből. 1889-ben már évi hatmillió palack volt a forgalom, az első világháborúig több mint tízmillióra növekedett.

Lotz Károly freskói az előcsarnokban a gyógyvizek használatára, az ivásra és a fürdőzésre, valamit Hermész alakjával a kereskedelemre utalnak; a lépcsőforduló képei a polgári erények allegóriái, a szorgalmat, a bölcsességet és a tevékenység jutalmát, a bőséget jelenítik meg.

A Saxlehner-palota ma is jó állapotban van, a Lotz-freskókat néhány éve

■ Lotz Károly mennyezetképe a Saxlehner-palotában (Andráóóy út 3.)

13