Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

A hetvenes évek végére a lakásszámra vetített csatornázottság ismét 80 százalékra emelkedett, de mivel éppen ez idő tájt kezdett visszaszorulni a telepszerű, tömeges lakásépítés, a peremkerületek családi házas területein megindult az önerős csatornázás térhódítása. Ekkor már a döntően ipari eredetű szennyvíz jelentett fokozott veszélyt a Duna vízminőségére, a figyelem inkább e területre irányult. A vízvédelmi követelmények hathatósabb érvényesítése érdekében 1974-ben elkészült a főváros szennyvízelvezetésének és -tisztításának programja. Ennek alapján bővítették a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepet két biológiai tisztítósorral, az észak-pesti telepen pedig megépült a szennyvíz zsír- és homoktartalmának eltávolítását biztosító előmechanikai tisztító, modernizálták az iszapkezelést. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy sem a hálózatfejlesztéssel, sem a szennyvíztisztító kapacitás kiépítésével nem tudják tartani a program célkitűzéseit, az eredeti tervet többször átdolgozták. Az 1992-ben elkészült csatornázási és szennyvíztisztítási hosszú távú komplex feladatterv már egészen 2015-ig meghatározza a fontosabb teendőket.

A Fővárosi Csatornázási Műveket sem kerülte el a privatizáció, erről 1997. szeptember 26-án döntött a közgyűlés. A főváros mellett belépő űj tulajdonosok (a francia Veolia Eau és a német Berlinwasser) a minőség és a hatékonyság javítására helyezték a hangsúlyt, ennek köszönhetően négyszeresére nőtt a csatornafelújítások száma, megújult a szennyvíztisztítási és iszapkezelési technológia. A dél-pesti telep napi 80 ezer köbméter, az észak-pesti napi 200 ezer köbméter szennyvíz teljes biológiai tisztítására vált alkalmassá, beleértve a kétlépcsős nitrogén- és foszforeltávolítást. Az ezredforduló után tovább folytatódott a modernizáció, többek között megépültek az iszap gépi sűrítésére és víztelenítésére szolgáló centrifugák, megkezdték működésüket a biogázüzemek, s beüzemelték a megújuló energiát előállító gázmotorokat. A telepek az elektromos és hőenergiát tekintve gyakorlatilag önellátók.

Napjainkban a közművek történetének új fejezetét írjuk. Az induláskor külföldi érdekeltségű magánvállalkozások kezében lévő üzemek a közösség tulajdonából — legalább részben - külföldi konzorciumok érdekkörébe kerültek. A világítás ismét új energiaforrás után néz, a szén, majd a földgáz után most alternatív (bio)megoldásokkal kísérleteznek. A városlakók tekintélyes hányada egészsége védelmében csapvíz helyett palackozott vizet vásárol.

77