Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

■ A Szentendrei úti alállomáó épülete római kori palotát idéz

utca, 1895; Horn Ede, ma Weiner Leó utca, 1896; Liliom utca, 1909; Logodi utca, 1914; Honvéd utca—Markó utca sarok, 1926; Szentendrei út, 1932; Ger- lóczy utca, 1927 után). A nyolcmillió korona alaptőkével alapított társaság alapszabály szerinti célja köz- és magánvilágítás, valamint minden más célra szolgáló villamos áram szolgáltatása, „e végre a szükséges központi éi fióktelepek, úgy szintén vezetékek és egyéb berendezések létesítése, avagy ily műveknek megszerzése és üzeme". A BÁV Rt.-nek is szüksége volt egy tekintélyes és tapasztalt vezetőre. A választás az Edison Társaság alkalmazásában álló Fodor Istvánra esett, aki éppen a Korinthoszi-csatorna parti világításán dolgozott, amikor hazahívták. (Érthető hát, miért épp ő üdvözölte az 1911-ben hazánkba látogató Edisont.) Fodor a BÁV Rt.-t 1918-ig vezette, s amikor a főváros élt a koncesszióban rögzített megváltási jogával, az igazgatóból műszaki tanácsadó lett.

Az első kábeleket az utcaszint alatt és az épületek falsíkjától úgy egy-egy méternyire fektették le. Eleinte azonos nyomvonalra kerültek a szolgáltatók kábelei: a BÁV Rt. alulra, az MV Rt. felülre, később az utca két oldalán osztoztak. Az elektromossággal a főváros népe lassan barátkozott meg, a szolgáltatás kezdetén a tudatlanság számtalan galibát okozott, például a József (nádor) téren a transzformátort vízzel locsolták le, ami azonnali és egy

34