Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)
1948-ban a dél-zalai földgázt Budapestre szállították, méghozzá úgy, hogy a csöveken felváltva hol nyersolaj, hol földgáz érkezett. Az iparosítás igényeinek kielégítését segítette az a vezeték, amely a Dunai Vasmű kohógázát a fővárosba szállította. (Ez a szolgáltatás a földgázra való átálláskor maradt abba.) A gázgyárat 1952 és 1957 között decentralizálták, Óbudán folyt a termelés (Budapesti Gáz- és Kokszművek), a Józsefvárosból irányították az elosztást (Fővárosi Gázszolgáltató Vállalat, ebből vált ki a Gázkészülékgyártó Vállalat). A folyamatos rekonstrukció ellenére egyre több területen okozott komoly fennakadást a fejlesztésekből kimaradt üzemrészek és technológiai egységek állagromlása, amit a kemencék elöregedése és a gyenge minőségű szén fel- használása idézett elő. Az erőltetett termelés miatt a városi gáz minősége romlott, megnőtt a kéntartalma, a csövek eldugultak, a mérők elromlottak. Bár a tehermentesítés érdekében megnövelték a gáz kalóriatartalmát, ezzel a lépéssel egyúttal a gáz árát is emelni kellett. Az ipari termelésből adódó terhelési csúcsok kiegyenlítésére 1964-re kiépült a nagyfogyasztókat ellátó budapesti körvezeték. Az új csúcsüzem most már nem az óbudai volt, hanem az újonnan átadott Kőbányai Gázgyár, 1966-ban ott helyezték üzembe az első levegős földgázbontókat. Az elöregedett hálózat kezdte felmondani a szolgálatot, s amikor a termelésben elérték a napi 3,5 millió köbmétert, egyértelművé vált, hogy a hagyományos, szénalapú gázgyártás kapacitása tovább már nem bővíthető. Sürgősen változtatni kellett! 1970-ben a magyar kormány jóváhagyta azt a fejlesztési programot, mely nemcsak a hazai földgázkészletekre, hanem a Szovjetunióból, az Urál hegységben fekvő Orenburg városából érkező földgázra támaszkodott. Megkezdődött a földgázra való átállás kísérleti programja a Római-parton, majd fokozatosan haladtak a városhatár felé. A teljes átállás 1971-től 1988-ig tartott, minden egyes kötésnél, minden egyes készüléknél ki kellett cserélni gumira a földgáztól gyorsan kiszáradó kenderkócos tömítéseket, összesen 933 ezer készüléket alakítottak át. Az öntöttvas csöveket kicserélték acél-, majd polietilén csövekre, ezzel is kedvezve a helyierős vezetéképítéseknek. Az immár feleslegessé vált óbudai gyárat 1980-ban végleg be akarták zárni, ám erre csak 1984. október 15-én került sor, mivel az itt termelődő kokszra egy ideig még szükség volt. Legtovább a levegős földgázbontók üzemeltek, de 25
