Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

■ Légszesszel működe konyhai készülékek választéka

gázgyár volt, melyben nagy hidrogéntartalmú gázt készítettek úgy, hogy a vízgőzt izzó szén fölött vezették át. A század végére az értékesített gázmennyiség elérte a 38 millió köbmétert. A csőhálózat hossza húsz év alatt 97,5-ről 434 kilométerre növekedett. A magántársaság történetének csúcspontjához érkezett, amikor a politika közbeszólt.

Ahogy a világ számos nagyvárosában, Budapesten is arra törekedtek, hogy a közösség érdekét szolgáló műveket mielőbb megváltsák, a termelés tervezhetőségének érdekében saját kezelésbe vonják, s az abból származó nyereséget a közjavára megszerezzék. Az 1906-ban kezdődő községesítést Bárczy

István polgármester ezekkel a szavakkal jelentette be:....mindazok a művek

és vállalatok, amelyek a közönség szükségletét vannak hivatva kielégíteni és amelyek közterület igénybevételével járnak, valamennyien városi kezelésbe öszpontosítsanak".

A légszesztársulat éves haszna tisztán 14 millió korona volt, a városatyák ezért joggal remélhették, hogy a régi gyárak megváltása és az új, modern községi gázgyár építésének tetemes költsége néhány éven belül megtérül. így hát 1909. május 26-án a főváros bejelentette szándékát a gázgyárak megváltására. Az átveendő gyárak fokozatos fejlesztése és a légszeszüzem zavartalan

16