Földes Mária: Házdísznézőben - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)

A századforduló évei, akár Európa más fővárosaiban, nálunk is a pezsgő, vidám élet, a felhőtlen (vagy annak tűnő) „boldog békeidők” korszaka volt. Ennek oka a Magyarországon a XIX. század második felében bekövetkezett történelmi és gazdasági változásokban keresendő. Az 1867-es kiegyezést követően nagyarányú és sokirányú fejlődés indult meg. A gazdasági változások társadalmi változást, a polgárság kialakulását is lehetővé tették. A beáramló tőke számára létfontosságú infrastruktúrát pedig szükséges volt megteremteni. Ezért nagyszabású beruházásokra, hatalmas építkezésekre került sor a frissen egyesült fővárosban. Az addig álmos, poros kisváros élete és arculata jelentősen megváltozott, máig érvényes városszerkezete is ekkor alakult ki. A város új, széles sugárútján pompás paloták, villák épültek. A Belvárosban bérpaloták, lakóépületek mellett bankok és takarékpénztárak, hitelintézetek és üzletházak hirdették a negyed megváltozott funkcióját. Az építkezési láz 1896-ban, a millennium évében érte el tetőfokát, ám lendülete még az első világháború kitörésekor is tartott. Ezt a vonzó atmoszférájú, tevékeny kort idézzük most fel a művészetek segítségével. Sétát ajánlunk a századfordulós Budapesten. Az épületek, melyeket utunk során felkeresünk, mind ennek az ötletes, inspiráló korszaknak a termékei. Bár funkcióik szerint különbözőek, egyvalami közös bennük: a plasztikai díszítés.

Az épületplasztika, mint a neve is mutatja, nem választható el élesen, és nem tárgyalható külön az építészettől. Az építészet történeti változásait a díszítések is szorosan követték. Kezdetben pontosan meghatározott és fontos szerkezeti és statikai szerepük van. Egyes stíluskorszakokban a díszítés az építészettel teljesen egyenrangú, más korokban kissé háttérbe szorul, és az építészet tiszta szerkezete dominál. Találhatunk példát arra is, amikor az épületeken lévő plasztika szinte önálló szobormű, sem tartalmi, sem szerkezeti összefüggés nincs a két műfaj között.

A XIX. században az épületplasztika alkalmazási területén is jelentős változás következett be. Az építészetben felhasznált új technikai megoldások, forradalmi újítások, újfajta építőanyagok feleslegessé tették a korábban elengedhetetlen tartószerepet betöltő, de plasztikai díszítéseket is hordozó oszlopokat és oszlopfőket, atlaszo5