Buza Péter - Gadányi György: Fel a fejjel! - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

VIII., Fiumei út 14. A Schubert-Hikisch párost nem jegyzi a főváros épí­tészettörténete a jelentős mesterek között. Már tudni­illik Ármint és Lajost, mert utóbbinak a fiával, Hikisch Rezsővel - aki néhány bérházával és főleg Erzsébet ki­rálynénak a háborúban elpusztult emlékművével ma­radandót alkotott - más a helyzet. Pedig a Schubert és Hikisch cég s külön-külön a névadók a városegyesítés évétől szorgosan munkálkodtak Pesten és Budán, meg­bízható vállalkozókként, s ehhez az időponthoz képest még vagy negyedszázadig, amikor majd végleg kivo­nulnak az üzleti életből. De maga az iroda nem. A Rákóczi úti Mátyás-palota mellett többek között ez a műhely tervezte meg - már mint Schubert és Hikisch utódai cég - azt az igencsak feltűnő tetődíszekkel ko­ronázott bérházat, amely a valamikori Köztemető (a mai Fiumei) útnak a sírkerthez legközelebb eső sarok­épülete. Terveit 1907-ben rajzolta meg Zeuner Gyula, aki ma­ga is az iroda társtulajdonosa volt, s akinek épült, úgy­szintén a cég beltagja, bizonyos Kováts Sándor. Kováts úr megint csak építőmester, előbb a Szív utcában, majd az Andrássy úton lakik, egészen addig, míg 1912-ben maga is ki nem költözik végleg saját háza csendes te­metői szomszédságába. Ezután özvegye élvezi a ház­bér jövedelmét - igazolva a befektetés tulajdonképpeni célját, ami, láttuk eddig is már többször, az építés körül tevékenykedőknek gyakori, az élet- és vagyonbiztosítás helyett alkalmazott megoldása. S ki is tudhatta volna náluk jobban, hogy milyennek kell lennie egy ilyen háznak! Az a legkevesebb, hogy odafent kell lenni rajta valaminek, ami imponál... Ku­pola és oromzat tűnnek fel egymás kulisszáiként, s a sarokhomlokzatot keretezve lezáró két figura is teli­találat: marabukat, a búbánat lehorgasztott fejű mese­madarait formázzák, talán a szomszédságra is utalva, de fejük-hátuk lágy domborulatával követve a szecesz- szió épített íveit. 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom