Buza Péter - Gadányi György: Fel a fejjel! - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

VIII., Fiumei út 14.

A Schubert-Hikisch párost nem jegyzi a főváros építészettörténete a jelentős mesterek között. Már tudniillik Ármint és Lajost, mert utóbbinak a fiával, Hikisch Rezsővel - aki néhány bérházával és főleg Erzsébet királynénak a háborúban elpusztult emlékművével maradandót alkotott - más a helyzet. Pedig a Schubert és Hikisch cég s külön-külön a névadók a városegyesítés évétől szorgosan munkálkodtak Pesten és Budán, megbízható vállalkozókként, s ehhez az időponthoz képest még vagy negyedszázadig, amikor majd végleg kivonulnak az üzleti életből.

De maga az iroda nem.

A Rákóczi úti Mátyás-palota mellett többek között ez a műhely tervezte meg - már mint Schubert és Hikisch utódai cég - azt az igencsak feltűnő tetődíszekkel koronázott bérházat, amely a valamikori Köztemető (a mai Fiumei) útnak a sírkerthez legközelebb eső saroképülete.

Terveit 1907-ben rajzolta meg Zeuner Gyula, aki maga is az iroda társtulajdonosa volt, s akinek épült, úgyszintén a cég beltagja, bizonyos Kováts Sándor. Kováts úr megint csak építőmester, előbb a Szív utcában, majd az Andrássy úton lakik, egészen addig, míg 1912-ben maga is ki nem költözik végleg saját háza csendes temetői szomszédságába. Ezután özvegye élvezi a házbér jövedelmét - igazolva a befektetés tulajdonképpeni célját, ami, láttuk eddig is már többször, az építés körül tevékenykedőknek gyakori, az élet- és vagyonbiztosítás helyett alkalmazott megoldása.

S ki is tudhatta volna náluk jobban, hogy milyennek kell lennie egy ilyen háznak! Az a legkevesebb, hogy odafent kell lenni rajta valaminek, ami imponál... Kupola és oromzat tűnnek fel egymás kulisszáiként, s a sarokhomlokzatot keretezve lezáró két figura is telitalálat: marabukat, a búbánat lehorgasztott fejű mesemadarait formázzák, talán a szomszédságra is utalva, de fejük-hátuk lágy domborulatával követve a szecesz- szió épített íveit.

48