Buza Péter - Gadányi György: Fel a fejjel! - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

VIII., Népszínház utca 27. A kupola és a torony - már ha a polgárházakról van szó - a századfordulót közvetlenül megelőző és követő egy-másfél évtized mindent elsöprő divatja. Nélkülük különösen a sarokházak tűntek volna tervező és meg­rendelő szemében furcsán befejezetlennek. Ilyen értelemben - és éppen ezért - a legkevésbé sem kell azt gondolnunk, hogy egy így felékesített ház feltétlenül igényes épület. Lehet a legközönségesebb bérház akár, ahol a lakásokból s a lakókból is tizenket­tő az egy tucat. Mint itt, a külső Józsefvárosban. A há­zat Porzsolt Ernő tervezte 1898-ban. Akik megrendel­ték és birtokolták, a Grauer család, közelebbről dr. Grauer Vilmos és neje, Herzman Irén. A Grauer Miksa-féle, a Rákóczi úton, tehát a közel­ben lévő, s amúgy már évtizedek óta kitűnően pros­peráló ecet-, likőr- és szeszgyárat ekkor már a fiú, Vil­mos vezeti, nagy szaktekintélye ennek a mindig viruló pesti iparágnak. Tudni lehet például róla, hogy elnöke éppen ekkor a Budapesti Szesz- és Likőrgyárosok, Ki­mérők és Készítők Ipartestületének, s hogy - akárcsak édesatyja - vezető alakja a budapesti Izraelita Hitköz­ségnek. Ez a ház csak egyike azoknak, amelyekbe már be­épült a vagyon jelentős része. Egyszerű bérház, tulaj­donosa nem lakik itt. Van azonban egy feltűnően egye­di vonása, s most nem a szépen formált, klasszikus raj­zolatú két kupolára mutatunk rá, amelyek mindkét sar­kon lezárják e duplán sarokházat. Hanem arra a sajá­tos megoldásra, ami a főhomlokzat felépítésében fel­tűnő. Hogy tudniillik tervezője kifordította az utcára a gangot, amit más esetben rendszerint szégyenlősen el­takar maga a ház. Ez persze nem szabályos körfolyo­só, kis jóindulattal akár az emeletek teljes hosszán vé­gigfutó erkélynek is gondolhatjuk. Gondoljuk annak. 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom