Buza Péter - Gadányi György: Fel a fejjel! - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

V, Alkotmány ütca 16.

Akkor épült, amikor a mai Alkotmány utca legtöbb palotája: legfeljebb egy évtizeddel előzve meg a század- fordulót. A Lipótvárosnak ez a negyede a hírhedett kaszárnya, az Újépület lebontása után indult rohamos fejlődésnek, de mire a bontás szimbolikus jelentőségű akciójára is sor kerül, már körbeépült az egész terület. A Váci körút - ma (részben) Bajcsy-Zsilinszky út - „bou- levardírozása”, az idetorkolló utcák újraszabályozása már a hetvenes években teljes lendülettel folyik. A bul- városítás a kor szóhasználatában nagyléptékű szerkezeti átalakítást jelent. Széles, fasorokkal szépített utakat, igényes kivitelű, egységes ízlést tükröző épületeket, földszintjükön méretes portálüvegek mögül csábító üzletekkel, vendéglőkkel, kávéházakkal. Szűk két évtized kellett csupán, hogy a szintén ekkortájt kiépülő Andrássy úttól a vadonatúj Nyugati pályaudvarig valóra váljanak a közmunkatanács nagyvonalú tervei, s hogy ennek programjába illesztve megszülessen az Alkotmány utca maga, olyannak, amilyennek ma ismerjük, a főváros egyik legreprezentatívabb részének.

Ugyanez a korszak a magyar és a fővárosi sajtó amerikai sebességű és aktivitású megújulásának is számon tartott periódusa. Százezres példányszámok nap mint nap, óriási érdeklődés a hírek iránt, a szerkesztő, a hírlapíró - talán először a nyomtatott média hazai történetében - nagyhatalom. S képes immár magáról is gondoskodni. Például prosperáló szociális, jótékony- sági társulások alapításával s működtetésével. A Magyar Hírlapírók Nyugdíjintézete 1889-ben készítteti el bérpalotájának terveit Quittner Zsigmonddal, aki a sarokház építészeti hangsúlyait minden tekintetben alárendeli a nyilvánvalóan elvárt reprezentativitásnak: torony és hatalmas kupola zárja le felkiáltójelként a palota trapézba foglalt tömbjét.

22