Zeidler Miklós: Sportterek - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)

nyagolt, gazzal benőtt homokbánya” területén kapott helyet a vasúttól. Az első labdarúgópálya körül még homokdombok emelkedtek, pár év múlva azonban megépült az új pálya és a klubház. A második világháború után komoly fejlesztések történtek, és mivel a korábbi épületekből is több fennmaradt, fokozatosan létrejött Budapest alighanem legeklektikusabb megjelenésű sporttelepe. Teljes stíluskavalkádban egymást érik a különböző működő és használaton kívüli sportterek, ipari és vasúti épületek, szűk utak, zsebkendőnyi parkolók. A sporttelep közepén 1952-ben megépült az új futballpálya és a 18 ezer nézőt befogadó, nem teljesen zárt beton körlépcső. Ennek nyugati oldalára néhány évvel ezelőtt kék-sárga színezésű vastraverzekből otromba fedett tribünt állítottak. A Szőnyi úti front karakterét az 1983-ban épült új, raktárszerú klubház hatalmas, fehér tömege és az 1992-ben átadott - tehát Budapesten az egyik legújabb - sportuszoda adja meg. Az uszodaépület magában foglalja az 1954-ben épült 50 x 25 méteres nyitott medencét az újonnan csatolt kiszolgálóterek szép és jó elrendezésű együttesével. A kifelé néző homlokzat igényes, modern kiképzését sajnos kissé megzavarják a tetőszerkezetet tartó traverzek és feszítőkábelek, a stadionra néző hátsó oldalon pedig a több emeletet összekötő, posztmodernes jegyeket viselő ablakok némileg megA BVSC ZUGLÓI SPORTTELEPE

41