Zeidler Miklós: Sportterek - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)

bosszantására. A harmincas évekre - ekkor az MTK profijai már Hungária néven szerepeltek - mindkét pálya nézőszáma elérte a negyvenezret, a fatribünök valósággal roskadoztak a rangadók idején. A háború nagyon megviselte az MTK-t. A zsidó- törvények idején elvették a stadionját, és a szélső- jobboldali Magyar Országos Véderő Egyletnek adták. A sporttelep ugyan egy év múlva visszakerült a tulajdonosához, de a csapatot 1944-ben kizárták a bajnokságból, a stadion pedig az ostrom végére romtengerré változott. A lelátók beomlottak, a maradványokat fokozatosan elhordták tüzelőnek. A háború után a lelátót betonból gyorsan újjáépítették, de az a szakszerűtlen rohammunka miatt hónapok alatt szétporladt. A csapat néhány éven át az ősellenfél FTC pályáján játszott. Az MTK-t is utolérték az átszervezések: a futballcsapat előbb Textiles, majd Bástya, utóbb Vörös Lobogó néven szerepelt, közben 1952-ben elkészült az új, vasbeton körlelátó. A pálya a nyolcvanas években villany- világítást kapott, és a tribünöket is felújították. A lelátókon ma 22 ezer néző fér el. A Hungária körúti fronton 1978-ban elkészült az MTK sportcsarnoka, mára azonban az egyesület kénytelen volt felszámolni teremlabdajáték-szakosztályait.

BKV Előre

(Vili., Sport utca 2.; Hungária körút)

A fővárosi közlekedési dolgozók számára a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) 1912- ben sportpályát építtetett a Thököly út külső szakaszán, a Bosnyák tér közelében. A háború utáni fellendülés csúcsán, az 1920-as évek végén, a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. vezetősége végre elhatározta, hogy a Hungária körúton modern sporttelepet létesít. Az 1929-ben lezajlott építkezés arányaira jellemző, hogy a környékbeliek úgy tudták: valójában a nemzeti stadion épül az MTK-pálya szomszédságában. A vasbeton körlépcsővel és 2400 fős fedett lelátóval (alatta pedig

39