Zeidler Miklós: Sportterek - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)

sporttelepe), amelyet a futballcsapat első osztályba jutását követően a közelmúltban felújítottak.

A Duna közelsége és a kerület természetes forrásai szinte „vízi életmódra” szoktatták az óbudaiakat. A XX. század első felében egymás után épültek itt az uszodák és a csónakházak - a már meglévők mellé. A TVE úszóélete a kerület déli határától kőhajításnyira lévő Császár és Lukács fürdő körül szerveződött, itt nevelkedett az a generáció, amely a húszas években háromszor is megnyerte a rendkívül erős mezőnyű magyar vízi- póló-bajnokságot. A csapatot a világverő válogatott edzője, Komjádi Béla irányította.

Császár-Komjádi üszoda

(II., Árpád fejedelem útja 8.)

Komjádi Béla volt az első magyar vízipóló-arany- kor megteremtője, a húszas-harmincas évek félelmetes hírű válogatottjának nevelőmestere. Az ő nevét viseli a budapestiek imádott Császár uszodája (a „Csaszi”) szomszédságában 1975-ben felépült „Komi”.

A Császár fürdőt az évtizedek során több alkalommal is felújították, de mindvégig megmaradt az úszás és a vízilabda fellegvárának. Amikor a magyar vízipólósok 1925-ben tönkreverték itt az olimpiai arany- és ezüstérmes francia és belga válogatottat, a medence fölé benyúló platánok tövében álló „korhadt, ázott, viharvert, mohás lócák” mellé póttribünöket is fel kellett húzni, hogy háromezer nézőt valahogyan elhelyezzenek. A következő év szeptemberében rendezett Európa-bajnokságra elkészült az új, 50 x 25 méteres medence, 1927 nyarára pedig a korszak két legtermékenyebb sportépítésze, Hajós Alfréd és Mattyók Aladár által tervezett, tízezer nézőt befogadó két betontribün. A „Csaszi” lett „a fővárosi úszósport tündérvára”.

Az újabb jelentős fejlesztésre közel ötven esztendőt kellett várni. A „Csaszi” nyitott medencéje és a régi fürdő 25 méteres fedett medencéje

14