Pongrácz Erzsébet: Mozikalauz - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)
ben. Egyre szaporodott a vetítőhelyek száma, némelyik csak néhány napot ért meg, mások későbbi mozikat alapoztak meg ekkor. Aki eléggé tehetős volt, kibérelt vagy megvásárolt egy-egy kisebb üzletet, alagsori vagy földszinti helyiséget induló mozija számára. Néhányan felfedezték a mobil, szállítható, a városban - és az országban - ide-oda mozgatható moziban rejlő lehetőségeket. Megjelentek a kisebb befektetés mellett gyors megtérüléssel kecsegtető sátor-, más néven vándormozik. SÁTORRAL VÁNDOROLVA A századfordulón Budapest legnevezetesebb sátormozija Narten úr hűtött-fűtött sátra volt, mely hol Budán bukkant elő a semmiből, hol a pesti Teleki tér, a „tangó” vegyes, vásáros közönségét szórakoztatta. Máskor a Ligetben, a millenniumi kiállításra épült Osbudavár területén, majd huzamosabb ideig a Dohány utca- Wesselényi utca sarkán lévő telken látták speciális sátrát és filmjeit. A kor másik nevezetes sátormozijának tulajdonosa és mindenese Zeller Mátyás volt, aki szőkébb vándorterületen, főleg a Városmajorban és környékén, a Batthyány (akkor Bomba) téren szórakoztatta a kicsit igényesebbeket. A sátormozizásnak végül is technikai korszerűtlensége, de főleg az ekkor még igencsak gyúlékony filmek okozta gyakori tűzesetek vetettek véget. 1910 táján a sátrak többségét lebontották, bezárták-átépítették a kávéházi vetítőtermeket is, de a mozi már visszavonhatatlanul a pestiek szenvedélye lett. Az üzlet beindult, a filmek készítői és nézői mind igényesebbé váltak. A technikai fejlődéssel a vásári mutatvány szinte észrevétlenül - és végérvényesen - átúszott egy másik képi szférába: létrejött a filmművészet, vele a moziépítészet, egy különös, furcsa világ. Megszületett a budapesti mozi. 7
