Pongrácz Erzsébet: Mozikalauz - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

Mitől mozi a mozi? Mos, kell egy terem, legyen kis szobányi akár. Kell néhány kényelmes szék, de lehet pad vagy lóca is. Kell néhány technikai berendezés, vetítő- vászon, némi élőzene, és kell a filmszalag, amin pereg, pereg a csoda...

1896. április 29-én a Somossy Orfeum (a mai Fővárosi Operettszínház) kávéházi télikertjében nagy esemény szemtanúi lehettek az egybegyűltek: ez a nap az első magyarországi filmvetítés napja. (Mem egészen az elsőé, volt már előbb is vetítés Pesten, a Váci utcában. Akkor egy ház falán vált láthatóvá - egyetlenegyszer - néhány méternyi filmjelenet.) Alig két hónap múlva, június 22-én, a Sziklay fivérek egy átalakított üzlethelyiségben, a Sugár (ma Andrássy) út előkelő forgatagában (az Adám söröző helyén) bevetették az új csodát - és a pénzüket. A Lumiére-cégtől vásárolt berendezéssel és frissiben beszerezett „fotográfiai mutatványos” engedélyükkel megnyitották Ikonográf nevű, rövid életű mozijukat. A millenniumi lázban égő magyarokat igazi magyar esemény megörökítésével akarták megörvendeztetni, kivonultak hát kamerájukkal a Városligetbe, ahol éppen Ferenc József tett ünnepélyes sétát. A két Sziklaynak nem volt szerencséje: az Andrássy út közönségét nem érdekelték az Ikonográf fotográfiai mutatványai, az első magyar „dokumentumfilmes” operatőr keze pedig annyira remegett az izgalomtól, hogy császárunk és királyunk a filmen fej nélkül maradt. Ezzel véget is ért Sziklay Arnold és Zsigmond mozis karrierje - ám a pesti mozi, bukdácsolva bár, de továbbindult. Ha az elit nem is volt kíváncsi rá, gyorsan megtalálta helyét a pesti kávéházak zsivajgó világában.

Kávéscsésze, mozi, szivarfüst

A pesti Nagykörúton, a Rákóczi úton és környékén a kávéházak nyüzsgő közönsége határtalan lelkesedéssel fogadta a kávé vagy sör mellé tálalt furcsa kis filmjeleneteket. Először a francia Eugene Dupont tartott vetítéseket a körúti Royal Szálló kávézójában, de rövidesen a Rákóczi úti Reigner-féle sörházba, a Dob ut5