Pongrácz Erzsébet: Mozikalauz - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)
Száz év telt el az első mozgókép vetítésétől a multiplexig. E száz év alatt minden megváltozott - a film nyersanyaga és színe, hangja és eszköztára, a felvételkészítés technikája. Megváltozott a vetítések helye és mikéntje, és megváltozott a közönség is: az ámuló-hitet- lenkedő, rémüldöző nézőből moziértő lett, aki időnként saját maga is kamerát vesz a kezébe. Megváltozott a mozi belseje is - a hatalmas vetítővásznak, a szuper kép- és hangtechnika révén a néző úgy érezheti, mintha maga is szereplője lenne a filmnek. Valóban minden, de minden megváltozott. Valóban megváltozott? Hiszen jöhetett tévé, video, cinemascop és multiplex - a mozi azért „a mozi” maradt. Az a kis zug, ahová behúzódhatunk rossz pillanataink elől. Egy kis idő, amikor olyanok lehetünk, amilyenek nem vagyunk. Röpke alkalom egy másik életre, magányra, teljes szerelemre. Következmény nélküli kis lélegzetakadás a fantasztikum vagy a borzalom részeseként. Megváltozott a világ is körülöttünk, de változhat bárhogyan is - a mozi A MOZI marad. 45