Pongrácz Erzsébet: Mozikalauz - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

A némafilm utolsó perceiben - 1929. szeptember 20-án - elsők között váltottak át a hangosfilmtechnikára, mely újabb erőt adott a „legelőkelőbb” pesti mozi színvonalas működéséhez.

A háborús esztendők alatt is igyekeztek talpon maradni. Szerencsére az épületet az ostrom alatt komolyabb károsodás nem érte, így a Fórum gyorsan ismét a Belváros kedvelt mozija lett. 1952-től Puskin filmszínházként ismerjük a pesti mozivilág egyik legbecsesebb gyöngyszemét. A nyolcvanas évektől két teremben vetítenek. Az alsó szinten - a nyitáskor még legkorszerűbbnek mondott amerikai rendszerű, önkiszolgáló büfé helyén - ma kis butik, virágüzlet, ruhatár, modern büfé, a felsőn a varázsos Kelet Kincse nevű ajándéküzlet várja a nézőket és vásárlókat.

Metro (1900-as évek, 1925)

VI., Teréz körút 62.

A Myugati pályaudvarral szemben, a Teréz körúton, a MÁV tulajdonában lévő kis épületben már az 1910-es években apró moziterem volt, ahol rövid filmdarabokat vetítettek. A kétszintes kis épület helyén 1925-ben nyílt meg az UFA német filmvállalat „magyar szellemben, de amerikai technikával és német alapossággal” vezetett új pesti mozgóképpalotája, akkor UFA Színház néven. Az Est Hármaskönyve így lelkendezik: „Három éve áll fenn az Ufa filmszínház ... és ez a három esztendő máris korszakot jelent a magyar filmhistóriában. Maga a színház külseje is kész látványossága a fővárosnak, a Nyugati pályaudvarra érkező idegeneknek. Színpompás, pazar transzparensek ragyogása valóságos nappali fénnyel sugározza tele a Teréz körutat. Az Ufa három esztendős, de máris tradicionális múltja és nagy népszerűsége fokozott kötelességévé teszi a vezetőségnek, hogy műsorát hétről hétre a legkiválóbb filmalkotásokból válogassa össze. (...] Ezért fogadja a magyar főváros kényes ízlésű publikuma egyre jobban a szívébe a budapesti »Broadway« igazi amerikai stílusú nagy filmpalotáját: az Ufa-t.”

Az Ufa szerződése 1935-ben lejárt, ekkor az ame20