Adamkó Péter - Dénes György - Leél-Őssy Szabolcs: Budai barlangok - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)

<7 József-hegyi-barlang.

Gipszkristályok a Kagylós-ágban (árvalányhaj)

két, pattintott és csiszolt kőszerszámokat, rézkori, bronzkori, vaskori leleteket is feltártak. A magyar középkorból rengeteg cseréptöredék került elő.

A XV. században a közeli budaszentlőrinci pálos kolostor tudós szerzetese, az utóbb boldoggá avatott Bá- thori László két évtizeden át remetéskedett a barlangban, és a hagyomány szerint itt írta magyar nyelvű szentírás-magyarázatait. Róla nevezték el később a barlangot.

A XVIII. század második feléből és a XIX. század elejéről fennmaradt levéltári okiratok arról tanúskodnak, hogy a barlangból kiinduló (az 1960-as években újra feltárt) bányavágatokból kis mennyiségű, de kitűnő minőségű vasércet bányásztak, nyomokban ezüst- és aranyércet is találtak. A barlang kutatása során a régi bányászat számos nyomát és eszközmaradványait is feltárták.

A barlangot veszélyessége miatt és természetvédelmi értékei védelmében lezárták, csak külön engedéllyel lehet bejutni.

Kutatták: Szabó József az 1870-es években, 1961-től Vájná György, Szabó László és társaik (a Budapest Sportegyesület tagjai.) A régészeti feltárásokat dr. Zolnay László végezte.

Térképezték-. Tomala Nándor (1830), Kadic Ottokár (1919), majd Borka Pál (1989).

Molnár János-barlang

A közel négyszázötven méter hosszú, csaknem teljes hosszában meleg vízzel kitöltött járatrendszer elsősorban tudományos szempontból érdekes. Ez ugyanis a Lukács-fürdő aktív forrásbarlangja. Valamikor, több százezer évvel ezelőtt ugyanilyen forrásbarlang volt a többi — ma már víztelen — budai nagybarlang is.

A barlangra az oldásos formák, a viszonylag bonyolult járathálózat és a rendkívül nagyméretű, gyönyörű, fekete mangán-hidroxiddal borított baritkristályok jellemzők.

45