Adamkó Péter - Dénes György - Leél-Őssy Szabolcs: Budai barlangok - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)
kiépítették: a bejárattól az Óriás-folyosóig lépcsősort készítettek, a szűkületeket kitágították. Sajnos a második világháború után a barlang sokáig gazdátlan volt, ekkor történtek a legsúlyosabb rongálások. 1958-tól lezárták a bejáratot, ezután folytatódtak a barlangfeltáró kutatások. Még abban az évben bontották át az Óriás-folyosó magasabb szintjén, a hasadék délnyugati végében található omladékot, és felfedezték a több mint kétszáz méter hosszúságú Föld szíve szakaszt. A Kuszoda mögött is újabb járatokat tártak fel. A barlang ma ismert hossza meghaladja a két kilométert. A következő években elkészült a mérnöki pontosságú felmérés és a térképezés, kisebb-nagyobb felfedezések is történtek. Érdekes természettudományos kísérletet hajtottak végre 1967-ben. Nyolc ember — gyakorlott barlangászok mellett több amatőr is — harminc napig óra nélkül tartózkodott a barlang mélyén. A harminc nap elteltével azt hitték, hogy még csak a huszonhatodik napnál tartanak. 1974-ben kezdték el a barlang idegenforgalmi kiépítését, 1986 őszétől fogadják a látogatókat. A barlangban légzőszervi megbetegedésben szenvedők kezelése folyik. A gyógykezelések megindítása előtt hosszú szakmai vita bontakozott ki arról, hogy lehetséges-e az alig hatezer légköbméteres barlang egyszerre kétirányú — gyógyászati és idegenforgalmi — hasznosítása. Azóta sok beteg állapota javult a barlangi légzőkúrák hatására. A levegőminőség-vizsgálatok pedig azt bizonyították, hogy dacára a látogatóknak és a szennyezett csepegő vizeknek, a levegő tisztasága kedvezőbb a steril műtőkre előírt nyugat-európai szabványértékeknél is! A barlangban és környékén a kutatás azóta is folyik. 1986-ban a közelben huzatos hasadékokra bukkantak. Még abban az évben sikerült bejutni az eltömődött kis Zsindely utcai-barlangba. A kutatók reménye szerint ez a teljes feltárás után talán a Szemlő-hegyi-barlang még ismeretlen részeibe fog vezetni. <1 Elágazás az Óriás-folyosóban 26
