Adamkó Péter - Dénes György - Leél-Őssy Szabolcs: Budai barlangok - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)
A Várhegy barlangrendszere A Budai-hegységnek mind kialakulását, mind történelmi szerepét tekintve egyik igen érdekes barlangja a Várhegy felszínét alkotó forrásmészkő takaró alatt húzódó Vár-barlang. Rendszere — bár forrásmészkőben alakult ki — nagyrészt nem a kőzettel egy időben létrejött, primér mésztufaüreg. Egy ősi, valahol a mai Szentháromság tér táján fakadó hévforrás az akkori Duna-part szintjében vastag forrásmészkő takarót rakott le. A budai hegyek kiemelkedése és a Duna medrének bevágó- dása nyomán leszállóit a forrás fakadási szintje is. Ezután a mélyből feltörő meleg víz már nem nyomult a korábban lerakodott, néhol tíz méternél is vastagabb forrásmészkő takaró fölé, hanem annak alsóbb rétegei között, jórészt a márga és az arra települt forrásmészkő határán alakított ki járatokat a korábbinál alacsonyabban fakadó új forrása felé. A sok évszázados, ismételt emberi beavatkozások (áttörés, elfalazás, üregbővítés, átalakítás) után ma már nem tudjuk biztonsággal megállapítani, hogy meddig terjedtek a természetes, és meddig az ember által kialakított vagy bővített járatok, mennyi függött össze eredetileg, és hol tört utóbb az ember mesterséges átjárókat a természetes üregek és járatrendszerek között. Az egyik legősibb emberi kultúra, a vértesszőlősivel nagyjából egykorú kavicskultúra kőeszközeit Kadic Ottokár a Vár-barlangban ásta ki. Ezek három-négyszázezer évvel ezelőtt kerültek a forrásmészkő egyik mélyedésébe, amikor ott még nem volt barlang, hanem a felszínen folyt el a közelben fakadó hévforrás mészréte- geket lerakó meleg vize, amely mellé szívesen húzódott az őskőkor embere. Erről az eszközleletről — amelynek valós korát Kadic még nem ismerte föl — nevezte el a Vértesszőlősön is feltárt magyarországi őskőkori ka- vicseszköz-készítő ipart Vértes László Buda-ipamak, Bu- da-kultúrának. A középkori lakosság valószínűleg akkor ismerte meg a Várhegy üregeit, amikor — kutakat mélyítve a hegy forrásmészkő sziklafelszínébe — több helyütt is belyukadt a járatokba. Ezeket aztán utóbb összekötötték, tágították, talán követ is termeltek belőlük az építkezésekhez, majd lépcsős lejáratot készítve évszázadokon át pincének, ostromok idején pedig menedékhelynek 19 2“
