Meskó Csaba: Gyógyürdők - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

letű négy nagy medence együttes térfogata kétezer köbméter volt.

A törökök kétfajta fürdőt: gőz- és meleg vizes fürdőket (hamamokat és ilidzsékét vagy kaplidzséket) építettek. Fürdőkultúrájukat a közel-keleti vízhiány miatt nagyfokú víztakarékosság jellemezte, fő céljuk az izzasztás volt, a központi helyiség ezért az izzasztó. Fürdőiket fényűzően, kényelmesen tágasra építették, és célszerűen rendezték be.

Az északi népek fürdőkultúráját a különböző izzasztó fürdők - hőlégkamrák, nedvesgőz-kamrák, szaunák - és a hideg vizes merülőmedencék jellemzik. A szauna a szélsőséges hőingerek - meleg levegő, hideg levegő, hideg víz - váltakozó alkalmazásával a hőregulációra, a keringés szervrendszerére, de közvetve az egész szervezetre hatva fokozza az egészséges ember ellenálló képességét.

Budapest fürdőkültúrája

A rómaiak magukkal hozták Pannóniába a tisztaság szeretetét. Valószínű, hogy a mai Római strand területén feltörő forrás is közrejátszott abban, hogy ezt a környéket választották lakó-, illetve táborhelyül. Vízvezetékeket, csatornahálózatot, magán- és nyilvános fürdőket építettek, ahogy ezt az Aquincumban - a vizet nevében is viselő ókori városban - feltárt maradványok tanúsítják. (1984 óta látható a Flórián téren a római katonai fürdő.)

Az Árpád-házi királyok korában a budai gyógyforrások már ismertek voltak, hiszen a város északi részét - a Lukács és a ma önálló fürdőként már nem létező Császár fürdő területét - Felhévíznek, a déli - tabáni - részt Alhévíznek nevezték.

Zsigmond uralkodása idején Buda városa lett a királyi székhely. A város virágzásával együtt a fürdőélet is felpezsdült. A budai törvénykönyv külön fejezete foglalkozik a fürdőkkel, megállapítva, hogy a nyilvános fürdőházak a társadalmi érintkezés jelentős színhelyei. A ma is látogatható gyógyfürdők közül a Rác fürdő minden valószínűség szerint a XV. században, Zsig6