Meskó Csaba: Gyógyürdők - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

A Rudas termálfürdője

tatta, majd a még mindig rossz állapotban lévő fürdőt Szokollu Musztafa - akinek nevéhez sok török kori budai közintézmény létrehozása fűződik - nagy gonddal újjáépítette.

Mint az 1660-64 között Budán járt Evlija Cselebitől tudjuk, a fürdő nagyon tiszta volt, szolgálatkész és értelmes személyzettel működött. Akkor zöldoszlopos fürdőnek (Jesil direkli ilidzse) nevezték - a nagy medence feletti boltozatot tartó oszlopok közül az egyik zöld volt. A cseréppel fedett kupola alatti nagy medencébe öt lépcső vezetett - „mindenki a termetének megfelelő fokozaton vesz fürdőt” -, s a nyolc boltív alatt ugyanannyi rituális fürdő volt.

Buda visszafoglalása után a fürdőt a királyi kamara a városnak adományozta. 1794-ben, majd 1804-ben a bérlők kibővítették. A XIX. század elején meglehetősen jó állapotban lévő fürdő a főváros előkelő közönségének találkozóhelyévé vált. A gyógyudvarban vidám zene szólt, a szálló előtt pompás fogatok várakoztak.

A fürdő átépítésére, a Rudasfürdő és Gyógyintézet megnyitására 1866-ban került sor. Buda város közgyűlése elrendelte a fürdő saját kezelésbe vételét, és azonnal megtiltotta a nők és férfiak együttes fürdését.

19