Meskó Csaba: Gyógyürdők - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)
gendő itallal s a céhládába betette a két forintnyi taksát. A uiganlakás után aztán kezébe vette a ván- dorbotot s négy éven átjárta-kelte az ismeretlen világot. A fürdősök XVI. századi regulái pontosan előírták, hogy az új filrdőmesternek minő szerszámokkal kell magát ellátnia. Ezek között találjuk az ollót, az érvágót, a fogót, a metélőkést, a fogzuzó vasat, a flast- romokat, a kenőcsöket, az olajokat, a porokat, három font viaszt stb. Amint e szerszámok is mutatják, a fürdősök a fürösztésen kívül gyógyítással is foglalkoztak. A fürdőházakban hajat nyírtak, köpölyöztek, sebeket gyógyítottak, purgatiót adtak, fogat húztak stb. A XVI. századi regulák szerint, ha súlyos sebesült jött a für- dőshöz s ha nem mert a gyógyításhoz fogni, akkor más fürdőst kellett hivatnia. Amelyik fürdőmester, vagy fürdőslegény rossz orvosságot adott, azt keményen megbüntették. A gyógyítás lévén a fürdősök mestersége, a régi re- gulamentumok mindig egy kalap alá veszik őket a borbélyokkal, a chirurgusokkal és patikáriusokkal, akik akkor szintén orvosszámba mentek. [... ] A XVI. és a XVII. században a fürdőkben való kiszolgálás meglehetősen olcsó volt. A lőcsei 1605- 1635-i statútum szerint ott a hajnyírás fél garasba, a fürdőkád 5-6 fillérbe került. Sopronyban és a balfi fürdőben a fürdés ára egy garas, a köpülyözésé szintén egy garas volt. Kassa városa 1609-ben azért mozdította el a fürdőst, mert drága és beteges volt. A pároItatás (gőzfürdő) többnyire 12 dénárba került. A fürdős legényeknek két krajcár borravaló járt. Akinek kedve tartotta, természetesen többet is adhatott. Ha a fürdőst házhoz hívták, megegyezés szerint fizettek neki. Bár a fürdősök díjazása sohsem volt nagy, azért egyikük-másikuk mégis meggazdagodott. Pessel János sopronyi fürdősről írta például a kamara, hogy ötszázezer forintnyi vagyont hagyott maga után. [... ] Városaink régi jegyzőkönyveiben számtalanszor találkozunk a fürdősökkel. Nyelvi szempontból nem 12
