Buza Péter: Források és díszkutak - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

Az ötvenes évek elején régészek dolgoztak az Óbudai szigeten. A rómaiak helytartói palotájának maradványait fejtették ki óvatos földmunkával. A reprezentatív épület központi fogadóudvarán került elő az a különös formájú oszlop, amelyet a munkálatokat irányító Szilágyi János szökőkúttartozékként definiált 1955-ben közreadott jelentésében. Később sikerült megtalálni a hajdani díszkút minden darabját, a lágy kontúrú medencét és a feltörő vízsugárban fürdő delfin figuráját is.

Nem volt meglepő, hogy a palotához ilyen díszes lelet tartozik. A rómaiak erősen vonzódtak a vízhez, kulturált használata civilizációjuk lényegéhez tartozott. Itt, Aquincumban is, a kőházak között nyíló utcák majd minden szegletén megtalálható a gonddal díszített közkút. Leggyakrabban medúzafő ijesztette el az istenek ajándékát fenyegető démonokat, delfin vagy oroszlán kínálta az életadó vizet.

A RÓMAI HELYTARTÓI PALOTA DELFINES DÍSZKÚTJÁNAK REKONSTRUKCIÓJA

5