Buza Péter: Források és díszkutak - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

Hébe-Artemisz az Úri utcában

csak szegény Artemisz jutott az eszébe a hányatott sorsú antik hölgy pedig egy iskolaudvarra került.

Még a háború előtt jelent meg a Budai Krónikában egy részvétnyilvánító közlemény a szobor sorsával kapcsolatban, alcíme egyértelműen utal szerzőjének indokolt kívánságára: „Meg kell menteni a magyar vasöntőművészetnek ezt a remekművét!” Merthogy az öreg szobor talapzata köveiből rótt ravatalon akkor már évek óta rozsdásodott Hébe-Artemisz, reményvesztetten várakozva a harmadik feltámadásra. Ugyanez a közlemény említi a nem mindig megbízható korabeli várostörténésznek, Borsodi Bevilaqua Bélának azt a feltételezését, hogy a szobor alkotója talán a híres Bakó Mátyás, a munkácsi vasgyár modellőre volt (az üzem virágkora kétségtelenül egybeesik a korszakkal, amikor ez az öntvény születhetett).

35