Buza Péter: Források és díszkutak - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

Demetert bízza meg, hogy tervezzenek egy innen a váro­sig, a Kálvin térig kiépülő vezetéket. Sajnos a 14 000 forintos kalkulációtól a városatyák úgy megrémültek, hogy a dologból nem lett semmi. Ezt az eseményt kerek tíz esztendővel megelőző híradás tudósít arról, hogy - feltételezhetően először történetében - védőépületet emeltek a forrás fölé. Báró Alvinczy szólította fel erre a tanácsot, hivatkozva arra, hogy a hamarosan Pestre érkező II. József kedvéért, aki itt hadgyakorlatokat szem­lél meg, s aki „a korábban lezajlott táborozások alkal­mával (...) mindenkor az itt található úgynevezett lllés- kút vizét szokta fogyasztani”, ideje volna végre tökélete­sen rendbe hozni az épületet és környékét. Számos adatot idézhetnénk még későbbi vízvezeték­építési tervekről, arról, hogy a híresen kellemes ízű vizet némely csemegekereskedések még a múlt század kö­zepén is palackozva árusították, hogy ki mindenki emlé- zett meg róla, Csokonaitól Fáy Andrásig, áradó tisztelet­tel - ami teljesen természetes, hiszen ez a forrás szó szerint volt páratlan Pesten. Míg aztán - elsősorban amiatt, hogy a Ludovika Akadémia is ebben a térség­ben épült fel - apránként ki nem iktatták a forgalomból a megváltozó szokások és a használatát korlátozó intéz­kedések. Ezeket sem tudjuk most itt részletezni, csak a végeredmény közlésére szorítkozhatunk: századunk ele­jén szinte hozzáférhetetlen már a forrás, s egy emberöl­tővel később emlékezete is nyomtalanná fakul, olyannyi­ra, hogy helye is azonosíthatatlanná válik, sorsának alakulásáról pedig semmi bizonyosat nem tud a város- történet. E sorok írója most - szívesen teszi! - kénytelen egyes szám első személyre váltani, amikor megkísérli korrekt összefoglalását adni annak, amit Pest hajdan híres for­rásának újrafelfedezéséről, klasszicista kútházának újra­építéséről mint saját és sikeresen végződő vállalkozásá­ról el kell és el lehet mondani. 1985-ben kezdtem hozzá a felkutatáshoz szükséges irodalmi adatok összegyűjtéséhez, s már ebben a legel­ső periódusban kiderült, hogy - ellentétben némely várostörténeti kútfők állításával - a forrás nem semmi­sült meg a Ludovika építésekor. Kitűnő térképek is előkerültek, így 1986 őszén a budapesti Meteor Termé­szetbarátok Turista Egyesülete ügyvezető elnökének, Horváth Győzőnek támogatásával, csapatának aktív 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom