Buza Péter: Források és díszkutak - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

A KÖZÉPKORI BUDAI VÁRPALOTA EGYIK UDVARI DÍSZKÚTJA

egy díszkutat II. Lajos számára. 1525-ből való az adat, amely szerint Csatornás Orbán mesternek, hogy a vezetékeket megjavíthassa, negyvenhat forintot utaltak ki ólomra, vasra, deszkára.

1591-ben egy császári követ emlékezik meg a palota belső udvarának díszkútjáról. Ebbe - mint írja - nyolc csövön át szokott patakzani a víz, bár akkor éppen nem használták. Evlia Cselebi, a török idők krónikása is leírja a palota fehér márványkútját. Hatalmas csigák hátán nyugszik a díszkút felső medencéje, amely bronzserlegre emlékeztet - meséli, pazar látványosságnak minősítve e vélhetően olasz mesterek alkotta művet.

Természetesen Bonfini, Mátyás udvari krónikása is leírja a palota díszeit. Egy szintén márványmedencés „érckutat” például, tetején a föltűrt ruhájú Pallasszal.

A harmincas években került elő egy másik palotabéli reneszánsz díszkútnak néhány töredéke: egy magasabb pillér lába és feje, a pillérkő négy sarkán torz emberfőket ábrázoló vízköpőkkel.

23