Buza Péter: Források és díszkutak - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

sor, összefüggésben az imént említett vezeték felújításának programjával, ami viszont azért vált fontossá, mert a Nagyszombati Egyetem Budára költözésével megnőtt a város lélekszáma.

A házacska egyetlen dísze az 1847-es keresztelő emlékére állított tábla a keskeny kis ajtó felett. Szövege elárulja, kié volt a megörökítés gesztusa:

„BÉLA

KIRÁLY KÜTA Állíttatá e jelkövet KOICS PÁL H.ÜGYVÉD 1847-beli junius 12. napján emlékéül, melyen sz. k.

BUDA ns. fővárosa e kegyes és magyar néven kihirdetteté”

A Béla király úton közelíthető meg az előbbinek ikerforrása, a Városkút. Ennek is számos névváltozata ismert. A törökök Kászim pasa csorgójának hívták, s amikor a harcok s az ostrom következtében elpusztulván újra fel kellett fedezni (ez a dicsőség az 1688-ban erre tévedő Everling Eberhardt törzsorvosnak jutott), ismét új nevet kapott: hol Doktor-kútnak, hol Orvos-kútnak nevezték. Döbrentei „magyarítja" nevét Nádor-kútra - mert József nádor állítólag innen (is) hordatta a vizet.

E forrás vizeinek a már említett középkori budai vízvezetékhez való tartozása kétségtelen. A kút vize máig egy gótikus kútházból lép elő. A vezeték hossza - az út melletti alsó aknáig - 350 méter, és ettől az alsó medencéig - az egykori csörgőig - mintegy 300 méter. A forrás felett két régi kútház állt, az alsót a második világháború után lebontották.

Az innen induló vezetékrendszer török utáni újjáépítésének mestere Kerschensteiner Konrád jezsuita fráter, akinek fáradozásai 1716-ra hoztak eredményt. Korabeli feljegyzések szerint húsz öl hosszú boltozott csatornával indult a vezeték, egy 688 öles facsöves és 1414 öles ólomcsöves vezetékkel folytatódva érkezett a Várnegyed térségébe, a Szentháromság téren felépített díszes ciszternába. A vezetéket a XVIII. század végén bővítették, ekkor épült a ma is álló kis forrásház, amelynek falába néhány, talán a budaszentlőrinci pálos kolostorból származó román kori kőfaragványt falaztak be.

17