Buza Péter: Források és díszkutak - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

Mária-forrásnak elkeresztelt vizet megfelelően mene­dzselni tudja majd. Némi habozás után a balneológus ráállt az alkura, megvásárolta az ingatlant, átépítette a házat és főleg a forrás foglalását, a vizet az udvaron kialakított palackozóüzembe vezette. Egy 1907-ben megrendezett országos balneológiái kongresszuson számolt be minderről előadásában Reiner Ede, és szép reményeiről is, amelyeket gyógyászati és kereskedelmi értelemben tulajdonához fűzött. Az előadás kinyomta­tott szövege ma az egyetlen hozzáférhető dokumentu­ma e hajdan híres gyógyforrás létének, ma már az ürömi utcában sem árulkodik róla egyetlen nyom sem. „A pesti oldalon nincs természetes rétegvízforrás” - állítja a főváros természeti földrajzára vonatkozó ismere­teket összegző monográfia (Horusitzky Henrik: Buda­pest dunabalparti részének talajvize és altalajának geológiai vázlata, Hidrológiai Közlöny, XV., 1935.). A mondat pontos, mert jelen időben fogalmaz. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy mindig így volt. A forrásokban egyébként valóban feltűnően szegény Pesten volt ugyanis a város egyik leghíresebb forráskútja, az Illyna Voda, Illés-vize például, s egy földtani törésvonalat végig­kísérő, valószínűleg talajvízforrás-láncolat is, amely va­sas fürdőket látott el vízzel a múlt században, sőt adott esetben a századforduló után is. Az előbbiről, a híres rétegvízforrásról hamarosan szó lesz még, a vasas für­dőkről bővebben most nem mesélhetünk. A jelenség hátterében álló földtani ritkaság - kiegészítve a tények történelmi lenyomatával - megérdemel még néhány mondatot. Annál inkább, mivel eddig még senki sem kísérelte meg bemutatni ezt az összefüggést. Pest vasas fürdői közül a legelsőt Rumbach Sebes­tyén doktor alapította még 1806-ban, aki egy időben tisztiorvosa volt a városnak. Szőlőnek való telket vásá­rolt a Városerdő közelében - a mai Podmaniczky, Dózsa György, Lendvay és Bajza utcák határolta hatalmas ingatlant amelyről szinte az első kapavágáskor kide­rült, hogy vasas víz rejtőzik alatta, s elég volt néhány lapát földet kiemelni, hogy az is kiderüljön: érdemes ide fürdőt építeni. Valamivel később nyílt meg a Király utcai „Remetéhez” címzett házban a Feil-féle újabb vasas fürdő, amelynek jogutóda, a Körúti fürdő még műkö­dött a háború előtt. Megrokkantan is pompás föld alatti termei a Royal Szálló alatt rejteznek: szégyenükben. 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom