Buza Péter: Források és díszkutak - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)
Mária-forrásnak elkeresztelt vizet megfelelően menedzselni tudja majd. Némi habozás után a balneológus ráállt az alkura, megvásárolta az ingatlant, átépítette a házat és főleg a forrás foglalását, a vizet az udvaron kialakított palackozóüzembe vezette. Egy 1907-ben megrendezett országos balneológiái kongresszuson számolt be minderről előadásában Reiner Ede, és szép reményeiről is, amelyeket gyógyászati és kereskedelmi értelemben tulajdonához fűzött. Az előadás kinyomtatott szövege ma az egyetlen hozzáférhető dokumentuma e hajdan híres gyógyforrás létének, ma már az ürömi utcában sem árulkodik róla egyetlen nyom sem. „A pesti oldalon nincs természetes rétegvízforrás” - állítja a főváros természeti földrajzára vonatkozó ismereteket összegző monográfia (Horusitzky Henrik: Budapest dunabalparti részének talajvize és altalajának geológiai vázlata, Hidrológiai Közlöny, XV., 1935.). A mondat pontos, mert jelen időben fogalmaz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindig így volt. A forrásokban egyébként valóban feltűnően szegény Pesten volt ugyanis a város egyik leghíresebb forráskútja, az Illyna Voda, Illés-vize például, s egy földtani törésvonalat végigkísérő, valószínűleg talajvízforrás-láncolat is, amely vasas fürdőket látott el vízzel a múlt században, sőt adott esetben a századforduló után is. Az előbbiről, a híres rétegvízforrásról hamarosan szó lesz még, a vasas fürdőkről bővebben most nem mesélhetünk. A jelenség hátterében álló földtani ritkaság - kiegészítve a tények történelmi lenyomatával - megérdemel még néhány mondatot. Annál inkább, mivel eddig még senki sem kísérelte meg bemutatni ezt az összefüggést. Pest vasas fürdői közül a legelsőt Rumbach Sebestyén doktor alapította még 1806-ban, aki egy időben tisztiorvosa volt a városnak. Szőlőnek való telket vásárolt a Városerdő közelében - a mai Podmaniczky, Dózsa György, Lendvay és Bajza utcák határolta hatalmas ingatlant amelyről szinte az első kapavágáskor kiderült, hogy vasas víz rejtőzik alatta, s elég volt néhány lapát földet kiemelni, hogy az is kiderüljön: érdemes ide fürdőt építeni. Valamivel később nyílt meg a Király utcai „Remetéhez” címzett házban a Feil-féle újabb vasas fürdő, amelynek jogutóda, a Körúti fürdő még működött a háború előtt. Megrokkantan is pompás föld alatti termei a Royal Szálló alatt rejteznek: szégyenükben. 13
