Radó Dezső: Parkok és erdők - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)
A sziget nyugati szélén több száz éves galériaerdő alakult ki, fűz-, nyár-, égerfákkal és bodzacserjékkel. Itt kanyarog az erdei futó- és tornapálya. A szánkózódombokat, játszótereket és szalonnasütőket mezei juhar, ezüsthárs, gyertyán, valamint fenyők és lombos örökzöldek kísérik. Március 15. tér A teret az Erzsébet híd pesti hídfője osztja ketté. Eredetét tekintve ősidőktől fontos dunai átkelőhely. Diocletia- nus császár 294-ben a túlparti limes (határvonal) védelmére építtette fel Contra-Aquincum erődjét, amelynek feltárt maradványai korszerű építészeti keretben a tér északi felén szemlélhetők meg. Közelében helyezték el Tar Istvánnak a rómaiak és barbárok harcát jelképező szökőkútszobrát 1964-ben. Körülbelül ezen a helyen volt 1932-től a második világháború végéig Erzsébet királyné ülő bronzszobra (Zala György műve), amely ma a budai oldalon található. A tér mint a pesti rév hídfője, kelet felé vezető utak gyűjtőpontja, jelentős szerepet játszott Pest város keletkezésében, útszerkezetének kialakításában. A múlt század derekán nagy forgalmú piactér volt. A maihoz nagyjából hasonló elrendezését az Erzsébet híd megnyitásakor, 1903-ban kapta. Mai arculatának kialakítására az újjáépített Erzsébet híd elkészültével, 1964-ben került sor. Neve 1872-ben Egyháztér, 1874-ben Eskü tér volt (I. Ferenc József itt tette le koronázási esküjét). 1848. március 15. százéves évfordulóján kapta mai nevét. A tér műemléki védelemben részesülő építménye Contra-Aquincum maradványa és a Belvárosi Plébániatemplom. A 6435 négyzetméter nagyságú tér kialakítását meghatározta a süllyesztett szabadtéri múzeum. Különleges kertészeti feladatot jelentett a romkert növénydíszítése, amit főleg cserjékkel oldottak meg (sóskaborbolya, madárbirs, tűztövis, mahónia). Védett növény a téren a platán, és különlegesnek számít a Belvárosi templommal szembeni vasfa. Hárs, juharfajok, nyír, díszszilva, olajfűz, oszlopos tölgy és a hídfő déli oldalán csörgőfa alkotják még a faállományt. A templomnál (amely még román stílusú alapokra épült a 15., majd a 18. században) rózsák, zöld juhar, tövénél elágazó nyír és szép cserjeválaszték. A Pest város magját alkotó Március 15. 27
