Radó Dezső: Parkok és erdők - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)
1259-ben IV. Béla oklevélben intézkedik arról, hogy e területet ukur (ökör) föld néven Sinkotával (Cinkota) együtt a Nyulak szigeti Domonkos-rendi apácakolostor kapja. A helyet ekkor legeltetésre használták, innen az ökördűlő elnevezés. A 13. és 14. században országgyűléseket is tartottak itt. Jókai Mór feltételezi, hogy Mátyás király vadaskertje is volt, de erre nincs történelmi bizonyíték. Azt viszont több forrás alátámasztja, hogy 1514- ben itt volt Dózsa György vezéri szállása. A krónika szerint a lepusztult környéket a törökök kivonulása után idetelepült lakosság fák betelepítésével hozta rendbe. Az ekkor Városerdőnek nevezett vidéket I. Lipót Pest városához csatolta. Ekkor még csak szórványtelepítések voltak itt. 1751-ben - Mária Terézia rendelete alapján - kezdték meg a terület szakszerű fásítását. Először fűzfákat ültettek, majd akácok és szederfák következtek. Sűrű előfordulása miatt az akácfát nyilván sokan hazai fának gondolják, pedig Amerikából származik. Először egy Robin nevű francia kertész telepítette a versailles-i parkba. (Innen származik botanikus neve: Robinia pseudoacacia.) A 17-18. században került hazánkba. A Városerdőt vagy Újvároserdőt - mindkét név forgalomban volt - ekkor kezdték üdülőterületté alakítani. 1808-ban József nádor az általa létrehozott Szépítő Bizottságon keresztül pályázatot írt ki a rendezésre. A pályázaton Nebbien Henrik, francia származású kertész, gazdasági tanácsos Magyarország Népkertje című tervét fogadták el, és kétszáz arannyal jutalmazták. A Széchenyi fürdő mellett, a földalatti megállójával szemben ma is áll a liget legrégibb épülete, a Mebbien- major egyik egysége. A liget délkeleti részén, a Képzőművészeti Alap Szoborparkja és a Vakok kertje között található egy híres sírkő. Tőle kissé északabbra a sírboltban Horváth Jakab pesti ügyvéd, Martinovics védője nyugszik, aki vagyonát jótékony célra hagyományozta, s a ligetet kérte nyughelyéül. Egy szót vésetett sírkövére: Fűit (volt) 1809. Arany János Ének a pesti ligetről című versét így zárja: Nyerd bár világi életedben Ég s föld minden koszorúit: Neved csak az, mit e ligetben Egy sírkő rád olvas: Fűit 12
