Csernus Lukács - Triff Zsigmond: Budapesti temetők - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)

Szecessziós síremlék (Pacilheim-sír - Füredi Richard alkotása) a Kerepesi temetőben

lomot körülvevő temető 1744-ben szűnt meg; a Do- berdó úti Újlak-Kiscelli temető 1780-ben, a Kórház utcai 1788-ban nyílt. Újabb száz év múlva létesült a Táborhegyi úti temető, de a korábbiak lezárt állapotukban az 1930-as évekig léteztek. Az (íjlaki temető feszületé jelenleg is áll a Kecske utcában. Cltóduk rövi- debb életű volt, abba csak 1913-ig temettek külön területükön a felekezetek. A legkorábbi zsidó temető a Laktanya utca környékén lehetett a XIII. század elejétől. Ebben 1870 táján volt az utolsó temetés, az 1920- as években felszámolták. Időrendben a második a Szépvölgyi út jobb oldalán a Páluölgyi temető, amelyet a Táborhegyi úti temetővel együtt szüntettek meg.

Pestnek a XVIII. században több nagyobb temetője volt. Az egyik az Erzsébet tér déli részétől a Vörösmarty térig húzódott, a másik a Török Pál és a Lónyay utca találkozása táján feküdt. Temető volt a Belvárosi plébániatemplom körül és a Ferenciek terénél is, a belvárosi Főposta és a volt Misericordianusok klastroma körüli részen, a Városháza helyén. A városfalon kívül, a mai Deák tér és Kossuth Lajos utca közötti területen temet7