Csernus Lukács - Triff Zsigmond: Budapesti temetők - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)

f A Tószegi-Freünd csaiAd sírboltja (Vidor Emil) szigorú vallási előírások a temető képét is meghatároz­zák. A sírjelek a feliratokon kívül domborműves jelképe­ket is hordoznak, ezek az elhunyt nemzetségére, csa­ládnevére, foglalkozására, tulajdonságaira utalhatnak, de az emberábrázolást - a bálványimádást kerülendő - tiltja a vallás. Ennek ellenére a XIX. század közepétől megjelentek a szobrok és a keresztény temetőkből átvett egyéb síremlékformák. A sírok elhelyezését a kö­zösség belső hierarchiája határozta meg, legelöl, külön parcellába a papi családok tagjai, egyházi elöljárók ke­rültek. A századfordulótól a temetőn belül hasonló el­helyezést kaphattak a gazdasági életben irányító szere­pet betöltő pénzarisztokrácia és az emancipációt köve­tően országos közéleti rangra emelkedő politikusok is. A Salgótarjáni úti temetőben és szabad területének ro­hamos csökkenése miatt 1891-ben Rákoskeresztúron megnyitott Kozma utcai temetőben nagy számban te­mettek el olyan személyiségeket, akiknek fontos volt földi pályafutásuknak megfelelő értékű és méretű sír­emléket állítani. A Salgótarjáni úti temető bejárati kapuját és a mö­götte álló szertartástermet 1908-ban tervezte Lajta Béla, a XX. századi temetőművészet meghatározó egyéni­sége. A kapuépítmény, benne a gondnoki lakással, középkori várkastély bástyájára emlékeztet, a szertar­tásterem - amelynek jelenleg csak körítő falai állnak­32

Next

/
Oldalképek
Tartalom