Hajós György: Hősök tere - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

ként használt kígyóval űzi, hajszolja a képzelt csa­tazajtól megvadultan száguldó paripákat. Ez „az összes csoportok legerőteljesebben megmintá­zott része” - írja róla Lyka Károly a neves műtör­ténész. (Az elhelyezés előtt kiállított szobor nagy közönségsikert aratott, 1909-ben pedig elnyerte a Műcsarnok Társulati díját.) A Háború szobrával szemben áll az oszlop- csarnok másik részén a Béke két évvel később elhelyezett allegóriája. A két nyugodt, könnyed galoppban mozduló ló vontatta kocsin a béke pálmaágát magasra tartó nőalak áll, a háború ér­telmetlen vadságát kifejező szoborral átellenben a megnyugvást, a szelídséget, a polgári társada­lom békéjét sugározza. Az oszlopcsarnokok párkányainak külső szé­lén, az északi oldalon a Munka és Jólét, a déli vé­gén a Tudás és Dicsőség szoborkompozíciója áll. A szobrok kétalakosak. A Munkát a vállán kaszát vivő férfi alakja jelképezi, a Jólétet a termést hintő nőalak. A Tudást megszemélyesítő férfialak kezében kis szobrot, a hozzá húzódó, Dicsőséget szimbolizáló nőalak pálmaágat tart. A 2,80 méter magas szoborcsoportok 1907-ben kerültek a he­lyükre, mindkettőt Ráth-díjjal tüntették ki. A VEZÉREK CSOPORTJA 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom