Gerle János: Századforduló - A mi Budapestünk (Budapest, 1997)

mind Lajta, illetve munkatársainak munkái, a kezdődő Josef Hoffmann-hatást mutatva.

A Kőfaragó utcán jutunk ki a Gutenberg térre, velünk szemben a Vágó testvérek tervezte nyomdász segélyegyleti bérház (1906). Végigmegyünk a Bérkocsis utcán, átvágunk a Körúton, balra be a Víg utcába. A Népszínház utca sarkán (19. szám) Lajta utolsó megépült épületeinek egyike (1911-1912). Mind közül kitűnik az ornamentika legszerényebbé csökkentésével és Budapesten egyedülálló expresszív erejével, tömegének lendületességével. Mintegy huszonöt évvel későbbi analógiákat állíthatunk csak mellé. A Népszínház utcában haladva mindkét oldalt figyelnünk kell (17. szám Révész és Kollár, 31. szám Révész és Kollár 1912, 32. szám Bauer és Guttmann 1911, 35. szám Málnai és Haász 1912, 37. szám Löffler Béla és Sándor 1911). A 22. számú ház a legkorábbi (1906) és talán a legérdekesebb a hegyesszögű sarok ormán elhelyezett hatalmas mozaikkép (Dudits Andor) és lépcsőházi elrendezése miatt. Vidor Emil tervezte az egykori Polgári Serfőzde számára.

A Népszínház utca végén van a Kerepesi temető, mely az ötvenes évek óta Nemzeti Panteonként csak kiemelkedő személyiségek nyughelye. Központi temetőként a századfordulón is jeles személyek és gazdag

A Polgári Serfőzde lakóháza (VIII., Népszínház utca 22.)

44