Gábor Eszter: Budapesti villák. A kiegyezéstől a második világháborúig - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

teriőrökön és az első tekintetre egységes hatású külsőn is a formakeresés érződik. Az indiai és mór művészetből átstilizált plasztikus formák kovácsoltvasból, kerámiából és mozaikból újrafogalmazott alföldi szűr- rátétes motívumokkal találkoztak. Az épület összképében van valami kiegyensúlyozatlan és nyugtalanító, ami akkor válik igazán feltűnővé, ha Arkay Aladár más műveivel vetjük össze.

A Babocsay-villa közelében (Bulyovszky utca 7. - elpusztult) lényegében azonos elrendezéssel, bár szintben megosztott hallal építette Arkay 1901-02-ben Ba- róthy Károly fővárosi mérnök villáját. A két épület kívülről nagyon különböző volt, a Baróthy-villa igen nyugodt ablakritmusú, vakolatba illesztett néhány kerámialappal díszített homlokzatai fölött a kontyolt tető volt a dísz.

A Baróthy-villa építészi koncepcióját Arkay egy évtizeddel később, a Bírák és ügyészek lakótelepének villáiban folytatta.

A SZERVEZETTEN ÉPÜLT BUDAI VILLANEGYED - A BÍRÁK ÉS ÜGYÉSZEK KIS-SVÁBHEGY1 TELEPE 1911-1913 A XIX. században Budán a nagy parkokban, esetleg szőlőkben épült nyaralóvillák voltak jellemzők. Az állandó lakásul villát építtető polgárok vagy azt vásárló arisztokraták ekkor még Pestet választották. Az egymás után épülő Duna-hidak Buda újabb és újabb területeit kapcsolták be a városba. A Margit híd felépülte után a Rózsadomb, a Ferenc József (Szabadság) híddal a Gellért-hegy lejtői váltak könnyen megközelíthetővé, ide a filoxéravész után nem telepítettek új szőlőket, hanem parcellázták a területet. A huszadik század folyamán a villaépítkezések túlnyomó része a Duna jobb partjára helyeződött át. Az építésügyi szabályrendelet a budai zöldövezetekben általában 1000-600 négyszögöles telekminimumokat írt elő, de a Naphegyen, a Rézmálon, a Kis-Svábhegy Városmajor felőli részén, a Gellért-hegynek a Fehérvári (Bartók Béla) út felé eső területén a háromszáz négyszögöles telekminimumot is engedélyezte.

1913-ban dr. Márkus Dezső kúriai bíró - az egyik szervező - két szaklapban is (Magyar Építőművészet,

24