Gábor Eszter: Budapesti villák. A kiegyezéstől a második világháborúig - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

A második világháborúval évtizedekre megszűnt a budapesti villaépítés. A hatvanas évektől épültek ugyan Budán igényesen tervezett kertes családi házak, de az építtetők jól felfogott érdekéből igyekeztek még a lát­szatát is elkerülni annak, hogy villáról van szó. A nyolc­vanas évek közepétől ismét meginduló villaépítkezés már egy másik történet. Mit láthatunk a többé-kevésbé ismertetett épületek­ből ma Budapesten? Sajnos, alig valamit. A változta­tásoknak leginkább kitett lakóépületek közül is a villa bizonyult a legsérülékenyebb típusnak. A villákhoz tar­tozó kert, a szabad terület mindig csábította a tulajdo­nosokat és az építészeket a toldaléképítésre, ami hasz­nálati szempontból lehetett előnyös, de az épület esz­tétikai egységét szinte mindig megbontotta. Az anyagi helyzet romlása törvényszerűen hozta a nagyobb lakó­terű villák belső megosztását, azaz belső térkapcso­lataik megváltoztatását - ami legtöbb esetben az ere­detileg gondosan mérlegelt téregyüttesek megszün­tetését és szükségmegoldásokat jelentett. A telkek ér­tékének folyamatos emelkedése a nagyobb villatelkek megosztásához, az eredeti környezet előnytelen meg­változásához vezetett. És mindezeken túl jött a háború. A villák is sérültek, és ritkán állították helyre őket ere­deti formájukban. Az államosítás gyakran funkcióvál­tozással, valamint az épület külsejének és belsejének átformálásával járt. Mire elérkezett a műemléki védelem ideje, már alig volt mit védeni. 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom