Gábor Eszter: Budapesti villák. A kiegyezéstől a második világháborúig - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

Hauas Ernő villája II., Ruszti út 8/B kaszok le- vagy összekapcsolásával változatos térkap­csolatok jöhettek létre, és valószínűleg az összenyitott- ság adta a leggazdagabb térélményt. Az L alakú la­kótér három szobát és teraszt fog össze változtatható csoporttá. E négy térelemből kettesével, hármasával és négyesével csoportosítva az egységeket sokrétű, téregyüttes jön létre... Térélénkítők: rugalmas és ke­vésbé rugalmas térhatároló elemek (a függöny, a fából, kerámiából vagy üvegből készült térosztó fa­lak, a mennyezetig érő üvegajtó), hasonló szerepe van a mindig más erősségű, más és más irányból jövő világításnak, a bútorok elhelyezésének. E na­gyon laza térszerkezetben a hangsúlyozottan súlyos tömegű (szürkészöld linóleum) padlósíkok és az egy­másba átáramló, anyagtalan fehérségű mennyeze­tek fogják össze a nagyon különböző helyzetű, ala­kú, tájolású és megvilágítású szobákat - írta a villáról maga az építész. Ebben a villában a lakás mindkét szin­tet elfoglalta. A magasföldszinten voltak az említett lakó­terek, valamint a konyha és mellékhelyiségei, az előb­binél kisebb alapterületű emeleten a szülők és a fiú há­lószobái, valamint fürdő- és gardróbszobái. A két szint közti alapterület-különbség az emeleti szobák előtt vé­gighúzódó hatalmas, L alakú teraszban jelent meg. 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom