Gábor Eszter: Budapesti villák. A kiegyezéstől a második világháborúig - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

Deco magyar változatát jelentő egyéni dekoratív ipar- művészeti irányáról volt ismert. A tekintélyes idősebbek mellett szinte zöldfülű kezdőknek számítottak a telep megépítésében legérdekeltebbek, Molnár Farkas, Fischer József és ifj. Masirevich György.

A tervezők többsége tehát nem volt fiatal, nem volt a modern építészet művelője, a telepre mégis a fiatalos, Magyarországon addig szokatlanul korszerű hangvétel lett jellemző. Nemcsak a telepre általában, hanem az egyes házakra külön-külön is. Wälder Gyula is lemondott a barokkos díszítőelemekről, és más, geometrikus eszközöket keresett a ház tömegének és felületeinek alakítására. Kertész K. Róbert is az északnémet vagy még inkább a holland kortárs téglaépítészet formáihoz fordult, mintsem saját korábbi épületeihez.

A házak beépített alapterülete 62 és 100, a lakásoké 110 és 263 négyzetméter között változott; a legkisebb lakóterülete természetesen Weichinger Károly földszintes, a legnagyobb Kaffka Péter kétemeletes villájának volt. (Az összes többi ház egy emelettel épült.) A lakások alapelrendezése az emeletes családi házak EuA telep az Ördögárok felől 1997-ben. Balról a 7. és 9. számú ház (Wellisch Andor, Kertész K. Róbert)

44