Zádor Anna: Klasszicista Pest - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)

rűn látogatott üdülőhelyek voltak, mégis - olyan nagyvárosokkal összehasonlítva, mint Bécs, München vagy London - a jó levegőt biztosító beépítetlen területek hiánya már akkoriban is gondot okozott.

A másik hiány a köztéri szobroké. Ennek oka részben a szerény gazdasági helyzet, részben pedig a hazai szobrászat kezdetleges volta. Többször említettük az építészeti díszítő szobrászat szerepét, olykor jelentős színvonalát, amit főleg Huber József munkái (egykori Hein- rich-ház, Wurm-ház) képviseltek. De az önálló szobrászatban magas művészi szintet sem Cihrl, sem Dunaisz- ky nem tudtak elérni. Az egyházi szobrászat helyzete sem sokkal kedvezőbb. Ami egyáltalán ide sorolható, az vagy inkább építészeti alkotás, mint Pollack Mihály oltárai a terézvárosi templomban, vagy pedig a díszítő szobrászat és az asztalosmunka körébe tartozik, mint a belvárosi templom szószéke (CIngradt Fülöp alkotása, 1806). Csupán két köztéri szobor készült ekkoriban: a Ferenciek terén ma is álló Nereida-kút s a Szent Kristóf- szobor, Bauer Mihály (1789-1854) műve, amely a Váci utca és a Kristóf tér sarkán állt.

Az épületek szépségével, a fejlődés gyorsaságával a város egyéb létesítményei sokáig nem tartottak lépést. Széchenyi István is rámutatott erre az ellentétre Por és sár című munkájában. Kevés volt a kövezett utca, sőt sokáig a járdák nagy része sem kapott szilárd burkolatot. Csak 1785-ben kezdték fásítani a mai Városligetet, elhárítandó a minden szélvészkor a városra zúduló porfelhőket. Gyenge volt a közvilágítás, s persze a közlekedés színvonala is messze elmaradt az elvárhatótól. Némi javulás csak az 1838-as árvíz keserves tapasztalatai nyomán következett. Új építési előírásokat vezettek be, amelyek nemcsak a tartós anyagból való építést, hanem az utcák és járdák kövezését is megszabták. A közüzemi fejlődés azonban mindezt figyelembe véve is csak a század második felében érte el az európai városok általános színvonalát.

Egészében a klasszicista Pest városépítészeti szempontból jelentős és egységes alkotás. Olyan lendületet, olyan építészeti színvonalat képvisel, amire ma is büszkék lehetünk. Nemcsak arra példa, hogy szerény lehetőségek közt is lehet maradandót alkotni, de e hagyományok folytatására is sarkall.

56