Zádor Anna: Klasszicista Pest - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)

Akik a régi Pest épületei közti sétánkat követték, azoknak bizonyára feltűnt, hány nagy méretű és igényes alkotás született a harmincas években. Népességszám és gazdasági, társadalmi szervezettség tekintetében Pest alig hagyta még maga mögött a múltat, a céhes ipart, a Bécstől való teljes függőséget. De erős érzések éltették az embereket, képesek voltak azonosulni a mindenkori feladattal, és ez megsokszorozta a valódi erőket. Pedig még sem igazi gazdasági háttér, sem közigazgatási szervezettség nem állt e fejlődés mögött. A változás és az egyszerre sokat és nagyot alkotni akarás találkozott. Mindez persze elsősorban Pestre vonatkozik, amely mindenáron fel akart zárkózni azokhoz a régen kialakult fővárosokhoz, mint Bécs vagy Prága. Sokszor elhangzott, hogy Pest rohamos fejlődése a vidéki városok rovására történt, de ha figyelembe vesszük, hogy hány helyen épültek ekkor megyeházák (Kaposvár, Makó, Debrecen, Balassagyarmat), és hány jelentős székesegyházat (például Esztergom, Eger, Szatmárnémeti) emeltek - nem is beszélve a nagyszámú kastély- és kúriaépítkezésről -, akkor be kell látnunk, hogy ez a vád nem egészen jogos. A főleg középnemességből álló tisztségviselő-réteg - amely az akkori értelmiség túlnyomó részét alkotta - legszívesebben visszavonultan élt birtokán. Jól vagy szerényen, aszerint, ahogy saját viszonyai, azaz birtoka megszabta. Ezért nevezték régebben ezt a korszakot a táblabírák korának, vagy - ami már pejoratív címke - a tespedés korának. Már az eddigiek is érzékeltethették, hogy tespedésről szó sem volt, de csak fokozatosan alakult ki az az iparral és kereskedelemmel foglalkozó réteg, amely a mindinkább gyorsuló fejlődés gazdasági bázisát megteremthette.

A majd százéves Pesti Polgári Kereskedelmi Testület is korszakunkban látja elérkezettnek az időt arra, hogy méltó székházat építtessen magának. Az épület későbbi, de közismertebb neve: Lloyd-palota. Többéves előkészítés után 1827-ben indult meg a munka Hild József terve szerint és az ő kivitelezésében. A mai Roosevelt tér (akkor Kirakodópiac) déli oldalán emelt épület - a korszak egyik legsikerültebb alkotása - 1830-ra szinte elkészült. Az épülettestből erőteljesen kiemelkedő, a földszinten árkádos átjáróval ellátott rizalitjával egyszerre előkelő és nyugodt méltóságú. Az épületben Nemzeti Kaszinó, kávéház és tőzsde kapott helyet, emeleti dísz30